A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése
A MAGYAR NÉPI TEMETŐK SZEMIOTIKAI ELEMZÉSE 499 annak megállapítása fontos, hogy a házaspárok fejfáinak elhelyezésében következetes jelszerűség mutatkozik, mely szerint bal = nő, jobb = férfi. 7. Fejfák és gyümölcsfák Igen gyakran találunk a fejfás temetőkben különféle gyümölcsfákat, 48 általában az adott vidék legközönségesebb gyümölcsfáit. A népi hagyomány alig tud valamit ezek hagyománybeli jelentőségéről, azonban igen széles területről származó adatok megengedik a föltevést, miszerint minden bizonnyal hagyomány által regulázott, ősi szokásokkal van dolgunk. A halált jelző faragott fejfák s az életet jelképező gyümölcsfák ellentéte, illetve harmóniája mintha csak azt az általános népi vélekedést volna hivatott kifejezni, hogy a halálból élet, s az életből halál lesz. Ezt a magába záródó kört szimbolizálják a korhadó fejfák s a termő gyümölcsfák. 8. Összegezés Az eddigiekben tárgyalt jelek a holtakra vonatkoztak. E jelek létrehozási módjukat tekintve eszközszerű jelek, ^ s a „face-to-face" kommunikációs szituációhoz képest egy másféle kontaktust valósítanak meg. Az adó jelen esetben egy — a közösségben kötelező erővel ható — szokástörvénynek engedelmeskedve hozza létre a jel eszközét, nem pedig elementáris közlési igényből fakadóan. Ez azt jelenti, hogy az adó — aki a halott eltemetéséről gondoskodik — a közösség temetkezési szokásainak megfelelően gondoskodik a faluközösségben — a hagyomány parancsa révén — normává tett jelekről. E jelek nemcsak ugyanazon, vagy idegen faluközösség tagjai számára — mint vevők számára — hordoznak közleményeket, jóllehet ezt teszik praktikusan, ám minden bizonnyal szánják az adók jeleik tartalmát az emberi életet hitük szerint befolyásoló misztifikált túlvilági erők, s a „holtak birodalma" számára is. E signumok kialakulásában tehát olyan fontosságot tulajdoníthatunk a túlvilág felé irányuló kommunikációs szándéknak, mint a közösség élő, s ezután születendő tagjai felé irányuló közlési igénynek. A halottkultuszban alkalmazott jelek dekódolásának lehetőségét a közösségi emlékezet által megőrzött hagyományok biztosítják. Megállapítottuk, hogy a fejfa kétféle kódolási szisztémát egyesít magába: egy — feltehetően — archaikusát, mely formával, díszítéssel, színezéssel fejezi ki a hagyományos közleményeket; s egy láthatólag újabbat, az írást. Az előző közleményei csak szűk körben, a hagyományőrző közösség körében értelmezhetők, míg az utóbbi minden magyar emberek számára érthető, kik ismerik a betűt. Vessük össze a két kódolási szisztéma közleményeit: ^~~~^^^ Jelöli az ^~"\^ elhunyt a fejfa ~~"^-^^ Nevét Nemét Életkorát Családi állapotát Halála nemét Rangját mérete X X X formája X X X díszítése X X X színezése [X] X felirata X [X] X X
