A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

A MEZŐKÖVESDI KÉKFESTŐ MŰHELY 471 rendelője, egyszerre 30—40 véget is szállítottak neki. 1925-ben 97 500 000 pengő értékű árut rendelt, ez megközelítőleg 200 vég kelme. 1945 után néhány évre fellendült az ipar, bár a nyersanyaghiány miatt nem új árut készítettek, hanem használtakat festettek újra. Ekkor vezették be a kelmefestést is. Vásározni akkor már nem jártak, csupán a helybeli országos vásáron árultak, de a heti piacon még néhány évig rendszeresen ott voltak. A kereskedő felvásárlók száma is jelentősen lecsökkent, erősen szűkült az a körzet, ahova a mezőkövesdi kékfestett kelme eljutott. Pesti kereskedőknek szállítottak még jelentősebb mennyiséget piaci árusításra. A népviselet elhagyása, a kivetkőzés rohamosan megszűntette egy-egy falu vagy vidék kékfestő igényét. Jellemző példa erre Hévízgyörk, amely évekig a legjelentősebb község volt a megrendelők között, aztán hirtelen megszűnt az igény, egyszerre levetették a viseletet. A termelésben újabb fellendülést a kékfestő kelme városi divatban és lakáskultúrában való megjelenése hozott az 1960-as évek végétől. A mai kékfestő divat a világosabb színű indanthrén festést igényli, s ez teljesen háttérbe szorította a hagyományos igények sötétebb színű, indigóval festett kékfestő kelméjét. A műhely jelenleg nagy mennyiségben csak háziipari szövetkezeteknek, főleg a hevesi HISZÖV-nek dolgozik. A mezőkövesdi kékfestő üzem működésének, valamint az áruértékesítés módjainak és területeinek vizsgálata sajátos vonásokra utal. Az egyes kézmű# 16. kép. Kereskedő hálózat az 1930-as években