A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

A MEZŐKÖVESDI KÉKFESTŐ MŰHELY 469 jártak a környék jelentősebb vásáraira (13. kép). A vásári körzet kb. 30-40 km sugarú volt.

9 Tiszanánán, Poroszlón, Füzesabonyban az első világháború után külön árulóbódét építettek, de a többi vásárban is bérelt helyük volt. Az említett helyeken az évi négy vásáron mindig ott voltak, Tiszafüredre, Mezőkeresztesre, Gelejre, Kömlőre, Egyekre pedig évente kétszer mentek el. Az egyes vásárok időpontjai megoszlottak egész évben. Januárban Poroszlón volt az első, márciustól október végéig aztán majdnem minden hétre esett egy, december elején pedig Füzesabonyban volt az utolsó vásár. Az 1920-as évek elején kétoldalt bedeszkázott, hosszú vásározó szekeret csináltattak, ezen, négy nagy vásározó ládában szállították az árut. A vásárban általában nyolcan árultak, a mester és az eladók maguk is kékfestő inget viseltek. Egy nap alatt, reggel fél 7-től délután 4 óráig eladtak 2-3000 méter árut is. A vásári körzetet egyrészt a távolság, másrészt viszont a kereslet szabta meg, alakította ki. Ezen a területen viszonylag egységes volt az igény, ugyanazt az árut keresték. Az alföldi részeken és a Jászságban világosabb színű festő kelme volt a divat, ilyet viszont Mezőkövesden nem is készítettek. Más volt az igény a nógrádi palóc területeken is. Más, távolabbi vidékek vásárain tehát nem is tudták volna megfelelően értékesíteni az árut, így a dél-borsodi és délhevesi részek igényeinek hasonlósága alakította ki a termelés profilját. Az orange, a narancsmintás festőkelme az egész területen divatos és keresett volt. Minden vásárra 30-40 véget vittek belőle, és az eladott áru tetemes részét az orange adta. Mivel a mezőkövesdi műhelyben ilyet festeni nem tudtak, Gyöngyösről, Kovács Gyula kékfestőtől vásárolták, sőt a nagy kereslet miatt még Budapestről, nagykereskedőtől is rendeltek ilyen többszínnyomású árut. A kékmintás kelme főleg a Tisza-vidéken volt keresett, a tiszanánai, tiszafüredi és kömlői vásárokra vittek belőle legtöbbet. A sárgavirágú kékfestő a Bükkalján volt a legdivatosabb, főleg Noszvajon, Szentistvánon, Cserépfalun és Bükkzsércen hordták. Itt, valamint a Mátra-vidéken volt nagy divat a rámás kötő, ezért főleg e környék vásáraira vitték a rávaló bordürmintás kelmét. A helybeliek és a közvetlen környék keresletét a csütörtöki heti piacokon elégítették ki. A pénztárkönyvek adatai alapján végzett összehasonlítás szerint MgzOKOvrap 14. kép. A kékfestő műhely kereskedő hálózata az első világháború előtt