A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KATONA Imre. A sárospataki habán kerámia-receptkönyv tanulságai

A SÁROSPATAKI HABÁN KERÁMIA-RECEPTKÖNYV TANULSÁGAI 427 nyéket. Újabban viszont tudjuk, hogy ez az áru bizonyos fokig átmenetet jelentett a fazekas és fajanszáru között. Előállítása a fazekas-kerámiáéra hasonlít, díszítése azonban már fajanszmázzal történik. Az edény színét meghatározó kék kobalt vegyülettel színezett engób volt. A kék intenzitása a keverékben levő kobalt mennyiségétől függött, valamint az engóbot alkotó agyag színétől. Ha az agyag vörösre égő volt, liláskéket, ha fehérre égő, levenduláskéket nyertek. A levendula-kékes habán edények az erdélyi Sigerus-féle gyűjteményből kerültek az Iparművészeti Múzeumba 1917-ben. A levendula-kék készítmények ritkábbak, — mint ahogy a fehérre égő agyag is ritkább a vörösre égőnél. A kék kerámiák nagy része mély liláskék tónusú, az engób-keveréket alkotó vörös agyag miatt. A kék mélysége, intenzitása esetenként különbözött. Ugyanazt a kéket — árnyalatnyi pontossággal — a legritkábban tudták csak előállítani, bár valószínűleg nem is törekedtek teljes színhűségre. A levendula-kék edények a kék kerámiák között is külön csoportot alkotnak. Túlnyomó részük lilás-kékes a Felvidéken ugyanúgy, mint Erdélyben. Ezt bizonyítja azoknak a kerámiatöredékeknek a vizsgálata is, melyeket a cseh Landsfeld ásott ki Dejthén, Szobotisten stb. 7. kép. Korsó, márványos technika, XVIII. sz. eleje