A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

TAKÁCS Béla: Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon

REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRÖK HÍMZÉSEI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 403 2. kép. A hernádszentandrási terítő részlete nehéz eldönteni egy-egy hímzett térítőről, hogy eredeti török munka-e, vagy pedig ennek Magyarországon készült utánzata. Ezzel magyarázható a bodrogkeresztúri eklézsia leltárában 1806-ban feljegyzett egyik térítőjének bizonytalan meghatározása: egy tisztességes abrosz, mellynek közepi mint egy török varrásnak látszik, veress selymes, négy szegletei pedig veress és kék selymes virágokkal ki várva". A minták elhelyezése alapján a bodrogkeresztúri terítőt a magunk részéről inkább magyar munkának tartjuk. Az eredeti török kendőkön a díszítő motívumok rendszerint sűrűn behálózzák a terítő egész felületét, esetleg a négy oldalt díszítik széles sávban, az ún. pesgir kendőknél pedig a két végén helyezkednek el a díszítmények. A miskolci református egyház patyolat abroszáról is azt írták 1735-ben, hogy „törökös varrássaV varrott. Itt azonban kétségtelen, hogy eredeti török hímzésről van szó, erre utal a leírásban szereplő „hoszszú" jelző, vagyis a miskolci terítő pesgir volt. Palotay Gertrúd hasonló véleménnyel van a szóban levő térítőről.

7 A továbbiakban azokról a török térítőkről szólunk, illetve azokat a török hímzéseket írjuk le, melyek a sárospataki Református Múzeumban találhatók és amelyek az utóbbi években végzett tervszerű gyűjtőmunka során kerültek be Borsod-Abaúj-Zemplén megye református templomaiból. A bevezetőben em23*