A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

TAKÁCS Béla: Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon

398 TAKÁCS BÉLA nem tudták biztosan megállapítani egy-egy térítőről, hogy török hímzésű-e vagy sem? Ezzel magyarázható, hogy olyan egyházközségekből is került be török terítő a sárospataki Református Múzeumba, ahol a régi leltárak ilyen darabról nem tesznek említést. Feldolgozásunk során először azokról a térítőkről beszélünk, amelyek az inventáriumokban kifejezetten „török" jelzéssel vannak feljegyezve. Névsor szerint véve az egyes helységeket, ezek a hímzések a következőképpen találhatók a különböző időből származó leltárakban: Abaújvár (1799) „egy keskeny török kendő, selyemmel s arannyal varrott a két végi". Aggtelek (1711) „prédikálló széken egy szőnyeg, felül rajta egy török matéria". Alsókálosa (1735) „van egy török gyólts, veszszős, sujtásos, egy keszkenő bulya^vászon török varrással, arany fonallal és sok féle selyemmel varrott". Ároktő (1754) „egy török varrásos abrosz". Balajt (1711) „négy szegű, török varrású, veres, sárga, kék kisded abrosz". Beje (1735) „török varrással sok féle selyemmel varrott bulya vászon kendő". Berzéte (1755) „teve szőrből szőtt, török varrású, veres, kék észöld selyemmel varrt, kívül veres fejtővel prémezett és vászonnal béllett abrosz". Berzétekőrös (1755) „négy ágakra varrott török varrású keszkenő". Boldva (1736) „egy török varrásos sok féle selyemmel varrott nagy bulya vászon kendő". Csecs (1711) „hét keszkenő, ketteji török varrással". Csoltó (1735) „selyem hat virágokra varrott török gyolts keszkenő". Hamva (1735) „egy sok féle selyemmel varrott patyolat abrosz török varrással, egy teve szőrből való kendő török varrással merőn meg varrva, gyóltsal bélelve, körül fejtővel". Hernádszkáros (1735) „török varrásos bulya vászon keszkenő". A Hidvégardón 1801-ben még meglevő török térítőről ritkaságánál fogva külön beszélünk. Az inventárium így írja le ezt a különleges textíliát: „Egy nagy külömb-külömb féle tarkájú hajdani szép török keszkenő, gyóltsal béllett, mellynek szélén illy írás olvastatik. Joh. 3. A szél a hol akar fújni fú, st. H. V-. Ardai Ekklésiában lakozó Tiszt. Szikszai Sámuel nevű prédikátor úr idejében a bölts Isten, ns. és nzts vzlő Paál Deák uram szívét, lelkét a maga ditsősségének elő mozdítására, Landor Fejér vár alatt való hadakozásában fel indította illy képpen: Ha az Úr meg áldván az ő jó voltából és haza hozánd az Ő népe közzé, az Isten ditsősségéről el nem felejtkezem. Mellyre való nézve az Úr oda való létemet meg áldotta és adta ezt a meg ígért asztalra való szép matériát, egy aranyos kendővel együtt; én is felül meg nevezett Paál Deák tiszta indulatból adtam ezeket a meg nevezett jókat a H. V. Ardai Ekklésiában levő templombéli sz. sákramentumnak eszközei közzé, az 1688-dik esztendőnek karátsony havának 24. napján. Bedé Albert, Rátz Tamás uraimék bíróságokban, akkori öreg Kótzán János egyházfiságokban, Szabó István, Szabó Márton, Beké János és Madár Mihály esküdtségekben." A feliratból egyértelműleg kitűnik, hogy a térítőket Paál Deák hadizsákmányból, fogadalmi ajándékként adta a hidvégardói egyházközségnek. „Landor