A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

VERES László: Az 1918-19-es forradalmak miskolci eseményei a plakátok tükrében

AZ 1918—19-ES MISKOLCI FORRADALMAK ESEMÉNYEI 375 addigi menetében bármikor. A Miskolci Direktórium elrendelte a statáriu­mot {84, 7. kép). A város felszabadítása után az új összetételű direktórium intéz­kedései a proletárhatalom megszilárdításának célkitűzéseit tükrözik. 45 A csehek kivonulása után a munkásság felszerelte magát a visszamaradt fegyverekkel, s a felfegyverzett munkásságot munkásezredekbe tömörítették (85). A hadsereg felszerelése és a városi lakosság ellátása érdekében felhívással fordultak a lakos­sághoz, hogy a „széthordott élelmicikkeket (konzerv stb.) úgyszintén katonai felszerelési tárgyakat, ruházatot, cipőket haladéktalanul szolgáltassa be" (87). A Vörös Őrség vezetésének átszervezésével, a volt rendőr- és csendőrtisztek kiszorításával, a proletárhatalom megbízható karhatalmi egységét hozták létre. 46 Hatékonyságának növelését a közlekedési eszközök összeírásával, a fegyverek beszolgáltatásával, valamint a látcsövek összeszedésével kíván­ták elérni úgy, hogy ezeket a Vörös Őrség rendelkezésére bocsátották (89, 90, 92). A városparancsnok intézkedései a Vörös Hadsereg érdekeit is szol­gálták, mikor elrendelték a fehérnemű beszolgáltatásokat (93), a talált löve­dékek beszolgáltatását (97), a benzinkészletek bejelentését (98), és az autó­és kerékpár alkatrészek beszolgáltatását (99). A rendkívül súlyos közélelmezési problémák a Tanácsköztársaság egész időszaka alatt is végighúzódtak. Május végén és június elején különösen fon­tossá vált az élelmezési helyzet megoldása. Meglepő azonban, hogy ennek a problémának a rendkívül sok intézkedés ellenére a plakátanyagban nyoma sincs. Ebben az időszakban inkább a nemesfém értékcikkek és értékpapírok beszolgáltatására szólítanak fel a miskolci plakátok (101, 102, 106). Június közepén jelentek meg az ármaximáló intézkedések (111), de ezek hatását már elnyomta a mozgósítás által keletkező pánikhangulat (112). 1919. június 20-a körül a Tanácsköztársaság győzelmeinek csúcspontján volt. A Clemenceau­jegyzék után beállt politikai krízis a harcoló alakulatok csüggedését okozta. A június 23-a után bekövetkezett kiürítés dezorganizált hangulatot idézett elő. 47 Ilyen belpolitikai helyzetben jelentek meg Miskolcon a mozgósítás hirdetmé­nyei (112,113). A Vörös Hadsereg parancsnokságának jelentését — „az entente jegyzék értelmében a visszavonulást a kierőszakolt határok felé ma hajnali Öt órakor megkezdtük" — nagy elkeseredéssel fogadta július 1-én a város lakos­sága. 48 „A rendkívüli időkre való tekintettel" a Munkástanács Intéző Bizott­sága korlátozta az üzletek és a nyilvános helyiségek nyitvatartását és elrendelte a kijárási tilalmat (114). Július 8-án Kun Béla miskolci látogatása és a nagy­gyűlésen való felszólalása már a Tanácsköztársaság befejező szakaszának kez­detét jelentette. Kun Béla még a Tanácsköztársaság taktikáját fejtette ki előadásában: „Visszavontuk csapatainkat az antant nyomása alatt abból a célból, hogy lélegzetvételt biztosítsunk hadseregünk újjászervezéséhez. A fegy­verszünet alatt igyekszünk megteremteni a szociális termelési rendszer alap­jait." 49 Július második felében az ellenforradalmi szervezkedés jelei mutatkoztak Miskolcon és a megyében egyaránt. A gazdasági helyzet súlyosbodása alap­jaiban veszélyeztette a miskolci munkáshatalmat. 50 A tanácshatalom bukását — a belső megoldatlan problémák mellett — a román intervenciós csapatok támadása is siettette. Augusztus elsején Demetrescu tábornok irányítása alatt a román csapatok elfoglalták Füzesabonynál az Eger—Miskolc—Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom