A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DOBROSSY István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén

KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ÉS HITELVISZONYOK 357 A bemutatott kereskedő-csőd a feljegyzések és számadatok szerint egyezséggel ért véget. Egyfelől megmaradt az ingatlan, az árukészlet kis részét értékesítették, Hochmann Ignác által adott hitelek egy részét behajtották, másrészt a kereskedő rendezte tartozásainak egy részét a miskolci pénzintézetekkel. Azok a hitelek, amelyek magyarországi vagy külföldi cégekhez, kereskedőkhöz kapcsolták, továbbra is érintetlenül maradtak. Néhány évvel később ugyanezen a helyen újabb fakereskedés nyílt, amelynek vezetője és szervezője a korabeli újságok reklámhirdetései szerint Hochmann Ignác fia lett. Hochmann Ignác tevékenysége és üzleti kapcsolatai szervesen illeszkednek Miskolc 19. századvégi kereskedelmi és pénzügyi életébe. Azt példázza, hogy egy méreteiben, jövedelmében közepesnek nevezhető kereskedés emberi és üzleti kapcsolatai átfogták a város csaknem valamennyi társadalmi rétegét. Ezek a kapcsolatok az ország különböző területeire, de az országhatárokon túlra is kiterjedtek. Egy csődleltár természetesen jellegénél fogva nem alkalmas arra, hogy egy konkrét és kis területen a tőkefelhalmozódást bemutassa. A kapcsolatok viszont elvezetnek Miskolc társadalmi, gazdasági és pénzügyi életébe, bepillantást engednek abba az időszakba, amikor az 1870-es évek pangása után a kereskedelmi és hitelélet fellendül. A kereskedelem jellege átalakul, a fölhalmozott kereskedelmi tőke pedig még nem tud betörni az iparba. A kereskedők és pénzintézetek vezetőinek egyszemélyi kapcsolódása, ül. a kereskedelmi és banktőke összefonódása Miskolc 19. századvégi történetében a gazdasági szférán túl messzemenő társadalmi és politikai következményeket is magában hordoz. JEGYZETEK 1. A miskolci pénzintézetek száma és alakulása a 19. században a következő képet mutatja: 1845. Miskolczi Takarékpénztár; 1867. Iparsegély Egylet, 1869-től Miskolczi Hitelintézet rt., amely a századforduló után érdekközösségbe kerül a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel; 1869. Borsod—Miskolczi Hitelbank, amelynek 1908-ban kibocsájtott 3000 részvénye közül 2000 db-ot a PestiMagyar KereskedelmiBank vásárol meg; 1871. Önsegélyző Filléregylet, a későbbi Miskolczi Takarékegylet; 1888. Osztrák—Magyar Bank miskolci fiókja; 1893. Borsodmegyei Takarékpénztár rt.; 1893. M. kir .Postatakarékpénztár. Az ipari szövetkezetek száma 8, a biztosító társaságoké 2. 1912-ben a miskolci bankok száma 11-re növekszik, a hitelszövetkezet száma pedig 3. Lényeges az 1903-ban alapított Miskolczi Kereskedelmi és Gazdasági Bank rt., valamint az 1905-ös alapítású Miskolczi Népbank. A kérdéshez általánosan ld. Gyimesi S., 1965. 147. 1. 2. Vö. Gyimesi S., 1970. 66. A pénzintézetek és a kereskedők összefonódását jól mutatják a vezérigazgatók, vagy elnökök nevei: Miskolczi Takarékpénztár — Lichtenstein József (1850—1852), Furman János (1882—1885), Lichtenstein László (1885-től); Miskolczi Hitelintézet — Lichtenstein József; Borsod—Miskolczi Hitelbank — Koós Soma; Miskolczi Takarékegylet — Radvány István; Borsodmegyei Takarékpénztár — Silbiger Ármin; Miskolczi Kereskedelmi és Gazdasági Bank—Neuman Adolf, valamennyien egykori kereskedők, vagy a kereskedelemhez kapcsolódók. A kereskedők és a pénzintézetek vezetőinek egyszemélyi kapcsolódásához ld. a korabeli sajtót, amely a megye és a város legnagyobb adófizető polgárait foglalkozásuk feltűntetésével közli: Borsod—Miskolczi Értesítő 1884.40., 1885.41., 1886. 38., 1887.42., 1888.42., 1889. 39., 1890.42., 1891. 42. A sajtó mellett a bankok és takarékpénztárak évi zárszámadásai közlik a részvénytulajdonosokat. Ld. HOM. HTA. (Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára): 53.2740.1., 53.2741.1., 53.2742.1., 53.2780.1., 53.2781.1., 53.2810.1. 3. A görög kereskedők történetéhez ld. Komáromy J., 1968. 363—390., és uő. 1969. 385—339., Szendrei /., 1911. 806—807. 4. A borkereskedelem hanyatlása és a görögök kereskedelemirányító szerepének megszűnése nem