A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján
A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN 323 Tehát a íiloxéra hegyaljai megjelenésének egy évtizedes évfordulóján már lehetett bizonyos felmérést végezni. Bár a mintaborok még meglehetősen nyersnek bizonyultak, ami az összehasonlítást nehezítette, de „minden kétséget kizárva megállapíthattuk, sőt kimondhattuk, hogy a bemutatott ún. szamorodnifélék határozottan jó borok. Örvendetes tény gyanánt konstatáltuk ez alkalommal még azt is, hogy az amerikai fajokról szűrt aszúborban megvan a híres aszúnak speciális kellemes zamata". Ha még nem is teljes határozottsággal, de megállapították, hogy a hegyaljai bor ízét, erejét, zamatát sikerült átmenteni. „A beküldött minták közül különösen kitűntek a királyi őfelsége tarczali pincéjéből való új borok, valamint azok is, amelyeket Mathiász János, az Andrássy uradalmak szőlőigazgatója az uradalom és a saját maga részéről termesztett borokból, mint azok is, melyeket Kvaninger Miklós és Vay Sándor br. Meszesmajor nevű szőlőtelepéről produkáltak". 110 Rá két évre újra megrendezték a borkóstolót, amikor már érettebb borok is állottak rendelkezésre: „Az ojtvány szőlők borainak megvizsgálása a juryt azon meggyőződésre vezette, hogy azok karaktere a tokaj-hegyaljai régi borok karakterével teljesen megegyező, minél fogva a szerzett tapasztalatok a jövőre nézve a legszebb reményre jogosítanak". 111 Ezen az úton indult el az új hegyaljai szőlőművelés, de érdemes megemlíteni azokat a kísérleteket, melyek a mai kemizálás lehetőségeire támaszkodva az amerikai alanyt kívánják kiiktatni, vagyis szőlőinket saját gyökerükre telepítenénk. Ez nemcsak a technika egyszerűsödését jelentené, hanem nagy költségmegtakarítást eredményezne, a must cukorfokának emelkedése pedig a minőséget emelné. 112 A rekonstrukció megindulása A rekonstrukció természetesen nemsokára megindult, ahogy az első filoxérával ellepett területeket gyérítették, majd kiirtották. így többek között a tarcali Vincellérképző Intézet telepein, továbbá a királyszőlőben. Ez utóbbiról írják 1900-ban, hogy összesen 58 ha terjedelmű, ebből 11 kh parlag, 38 kh 1—2—3 éves telepítés és 9 kh teljesen termő 5—13 éves szőlő. Itt tehát a rekonstrukciót, ha kis területen is, de már 1887-ben vagyis nem sokkal a vész megjelenése után megkezdték. 113 Egy másik forrás ezt igazolja, mert 1886-ban egy holdon Riparia Sauvaget telepítettek, amit a következő évben furminttal nemesítettek. 114 Az állam adómentességgel támogatta a íiloxéra károsultakat. Ha semmit sem vetettek a parlagba, akkor a kipusztult terület után hat évig nem kellett fizetni. Ez a kistermelőknél ritkán fordult elő, mert mint láttuk kukoricával, babbal vagy más veteménnyel igyekeztek a puszta földet hasznosítani. Később az adómentességet tíz évre emelték. Ahol a szőlőt szénkénegezéssel tartották fenn, ott az adó kétharmad részét engedték el. Az amerikai alanyra oltott fajtákkal történt telepítés esetén tíz évig nem kellett adót fizetni. 115 Az új területek adómentességét már korán kérte a megye a minisztériumtól: „Továbbá a gazdasági egyesület borászati szakosztályának más irányban való határozata folytán az amerikai fajokkal újonnan beültetett területek 12 évi adómentes21*
