A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

314 BALASSA IVÁN tetve? Ha eddig nem találtak volna filoxérát, van-e valami gyanús jelenség (sárguló, satnya levélzet, beteg szőlőtőkék stb.)? A jelentést a bizottság valamennyi tagja aláírta és az összesítést szeptember 10-ig a főszolgabírónak felterjesztette, aki az alispánhoz szeptember 25-re küldte tovább és a megyénkénti összesítést a minisztérium október 20-án kapta meg.

53 A vész olyan hihetetlen gyorsasággal hódított a Hegyalján, hogy a regisztráláson kívül alig maradt másra idő. „Hegyalja szőlőbirtokosai a filokszera elleni védekezés iránt közönyös magatartást tanúsítanak" — állapították meg 1889-ben. Ez bizonyos mértékig érthető, hiszen a különböző védekezéseknek nem sok eredményét látták.

54 1888 tavaszán már azt jelentik, hogy „eddig el van már lepve az egész Tokaj-Hegyalja."

55 A minisztérium 1889-ben már csak azon községek határainak bejárását rendelte el, ahol eddig filoxéra nem fordult elő és ennek következtében még a zárlat elrendelését sem tartották szükségesnek. Ezért Matolay Etele, Zemplén megye alispánja az alábbi felterjesztést intézte a miniszterhez: „amennyiben a vármegyénkhez tartozó szőlőterületeket kivétel nélkül annyira ellepte máraphylloxera, hogy itten annak jelenléte nemcsak hogy mindenütt constatáltatott, de az egyes szőlőhegyek zár alá helyezése el is rendeltetett, miután tehát ez által Nagy méltóságod fent idézett körrendelete vármegyénket illetőleg tárgytalanná vált, annak mint ilyennek végrehajtása alól minket a legkegyesebben feloldani méltóztassék."

56 Bármennyire is megdöbbentőnek hangzanak e sorok, de ez még korántsem jelentette azt, hogy a hegyaljai szőlők teljesen megsemmisültek volna. Hiszen ugyanebből az évből olvashatjuk: „Tolcsváról írják, hogy a szőlők, ahol még a filokszera nem pusztított, szépen mutatnak, a filokszerától ellepett területen alig lesz valami termés. Fájdalom, de úgy van, hogy a tokaji járás területén levő szőlőknek 20%-a teljesen tönkre van téve."

57 Az egyre kisebb területre zsugorodó szőlők azonban 1888—1890-es években mennyiségre és minőségre egészen kiváló bort adtak. Ez volt a régi szőlő utolsó erőfeszítése, fellángolása.

58 Különösen az 1890. évet jegyezték fel, mint különösen kiválót, amikor az újhelyi hetivásáron nemcsak puttón, hanem szekérszám árulták az aszúszemeket. „Annyi azonban bizonyos, hogy vevője akad elegendő számban, nemcsak idegenből, hanem a már jórészt elpusztult AlsóHegyaljáról is." A továbbiakban azt is olvashatjuk: „... az eredményt láttán bízvást mondhatjuk, hogy olyan bőséges szüret, mint az idei, évtizedek óta nem volt a Hegyalján."

59 A filoxéra pusztítása az 1890-es évek elején még csak fokozódott. A liszkaiak úgy vélték, hogy már többet nem szüretelnek. Az újhelyi szőlők többsége teljesen tönkre ment.

60 Közép-Hegyalján már csak helyenként szüreteltek. A mádiak szomorú szívvel jelentik, hogy nekik már nincs mit leszedniök.

61 Tokajban, ahol még maradt szőlő, az elég jól fizetett. A szőlőterületek jelentős része parlagon maradt, felverte a gaz. Mások azonban igyekeztek hasznosítani. „A szegény nép a filokszera által elpusztított telepeket már ez év folyamán tengerivel és paszullyal ültette be. Ha nem volt borszüretje szegényeknek, mégis volt tengeri törése oly bő, hogy fölér egy kis szürettel."

62 Ahol még megmaradt egy kis érintetlen szőlőterület, annak termését az