A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

312 BALASSA IVÁN megjelenése rögtön elsősorban a legszegényebb napszámos kapás réteget sújtotta, hiszen saját határán túl nem alkalmazhatták. A filoxéra első jelentkezése után Zemplén vármegye Központi Filoxéra Bizottsága már 1885. június 25-én összeült. Legfontosabb intézkedése a felismerés és a jelentés jobb megszervezése volt. „Minthogy pedig az ez ügyben régebben kiadott kormányrendeletek és hatósági intézkedések végrehajtása a községi elöljáróságok és a megbízott hivatalos közegek közönye és hanyagsága miatt több ízben nem foganatosíttatott, hasonló esetek elkerülése indokából czélirányosnak találta ezen bizottság minden szőlőterülettel bíró község határában saját kebeléből egy-egy tagot megbízni avégből, hogy azok, mint községi phylloxera biztosok, úgy az ez alkalommal másolatban megküldött ministeri intézvényben foglalt óvrendszabályok, valamint a magas kormány és ezen bizottság által jövőben elrendelendő óvintézkedések szigorú és pontos keresztülvitelét foganatosíttassák és ellenőrizzék." A biztosok között Mathiász János Szőlőskén szerepel, aki elsősorban a szénkénegezés és nem az amerikai alanyok hívének számított, Szabó Lajos a Vincellérképző igazgatója pedig Tarcalon és a rendelkezés névszerint megnevezi minden falu biztosát, akiknek elnökletével községi filoxéra bizottságot kellett szervezni.

44 A filoxéra kérdését még júniusban a megye közgyűlésen is tárgyalta és kérte a minisztériumtól, hogy jóíképzett és állandó filoxéra biztost nevezzen ki, aki 8—10 helybeli szakember segítségével az egész területet bejárja és megállapítja, „hogy a vész Hegyalja vidékén még csak kezdetleges és az eddig meg nem állapított területeken kívül több helyen nem létezik s e szerint nagyobb mérveket nem öltött, az esetben ezen vész megszüntetésének legsikeresebb orvoslása a tarczali és legyesbényei fertőzött területeknek haladék nélküli kiirtása az 1883. XVII. 1. tcz. értelmében alkalmazásba veendő. Ugyanekkor arra is kötelezik a tarcali fertőzött szőlők tulajdonosait, hogy gyérítési eljárást is alkalmazzanak, „melyhez a munkavezetőt, a szükséges eszközöket és szénkéneget a kormány az egyes birtokosok kérelmére ingyen szolgáltatja ki."

45 A következő években nemcsak az egész országban, hanem Hegyalján is vészes gyorsasággal terjed a filoxéra. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy a minisztérium 1886. nyarán úgy rendelkezik, hogy minden fertőzési gócot azonnal táviratilag kell jelenteni. 1887. július 22-én a miniszter helyett Matlekovics aláírással valamennyi megye az alábbi körrendeletet kapta: „Tekintettel arra, hogy a phylloxera az országban már oly nagy mérvben terjedt s ennél fogva naponkint az ország különböző vidékeiről oly sok jelentés érkezik be, melyre most már a távirati sürgősségnek megfelelő gyorsasággal intézkedni lehetetlen, az említett körrendelet 2-ik pontjának a távirati jelentésre vonatkozó részét hatályon kívül helyezem."

46 A Hegyalja déli részén csakhamar mind nagyobb és nagyobb területeket borított el a fertőzés. 1886-ban már Tokajról is megállapítják, hogy „szőlőinek nagyobb része még eddig teljesen vészmentes és a phylloxera csak a tarczali határ szomszédságába eső szőlőkben konstatáltatott."

47 1887-ben már Hegyalja középső és északi részéről is jelentik a fertőzést. 1887 júniusában már Tolcsváról és Sárospatakról is van tudomásuk pusztításáról. 48

01aszliszkán elterjedtsége már olyan mértékű, hogy az a szüret eredményében is lemérhető.

49 „Amiről a fáma régen regélt, t. i. hogy az újhelyi szőlőhegyek sem mentesek már a