A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

A FDLOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN BALASSA IVÁN Herman Ottó a nagy polihisztor a tudomány számos különböző területét gazdagította kutatásaival és maradandó megállapításaival. Nemcsak a múlt érdekelte, hanem a jelen minden olyan kérdése, melyhez érdemben hozzá tudott szólni. így volt ez az egész magyar szőlészetet halálos csapással fenyegető filoxéra-vész esetében is. A legelsők közé tartozott, aki nem siránkozott, hanem gyakorlati úton kereste a csapás leküzdésének lehetőségét. Nem nagy és megvalósíthatatlan elméleteket gyártott, hanem könnyen megvalósítható tanácsokat adott. „Tisztán csak azt tartván szem előtt, ami gyakorlatilag akár a szőlőbirtokosok saját ösztönéből és anyagi erejéből túlságos megerőltetés nélkül, akár továbbá a hatóság részéről minden szolgálati túlterhelés kizárása mellett végrehajtható."

1 Herman Ottó 1887. febr. 10-én a költségvetési vita során a képviselőházban is felszólalt a íiloxéra elhárítása ügyében.

2 A filoxéra pusztításától azonban nem sikerült a magyar szőlőket megmenteni, mint azt a magyar szőlőművelés klasszikus területével, a Tokaj-Hegyaljával kapcsolatban az alábbiakban látni fogjuk. A filoxéra vastatrix (nevét így lehetne fordítani: levélszárító pusztító) a Hemipterák nemzetségébe tartozik.

3 Többféle alakja ismert: ivaros, ivartalan, szárnyas, szárnyatlan. Nálunk az utóbbi végezte a nagy pusztításokat és a gyökéren telepedett meg az év minden szakában.

4 Egy központi magból kiindulva körkörösen terjed és a levelek sárgulása már messziről jelezte a fertőzés helyét. A filoxérát 1856-ban fedezték fel Amerikában. Itt egyes fajai úgy élnek a tölgyleveleken, hogy nem okoznak kárt.

5 Hogy mikor került át Európába, azt nem lehet pontosan meghatározni, de elfogadhatjuk azt a feltételezést, hogy 1858—-1862 között szőlővesszőkkel hurcolták be.

6 Először Franciaországban bukkant fel 1865-ben a du Gard megyei Pujautban, ahol teljesen értetlenül álltak az új elemi csapás előtt. 1868-ban a montpelieri iskola igazgatója /. E. Planchon (1823—1888) nemcsak alaposan vizsgálta a szőlő új kártevőjét, hanem nevet is adott neki: Phylloxera vastatrix, mely néven csakhamar ismertté lett Európa minden szőlőtermelő országában.

7 Bármilyen érdekes is lenne nyomon kísérni nagyjából nyugat-keleti irányú terjedését és rombolását, de erre most mégsem vállalkozhatom. Csupán annyit jegyzek meg, hogy Franciaországban a gazdasági életet alapjaiban rázta meg, ezért tűzött ki az állam előbb százezer, majd 1874-ben háromszázezer (kb. 120 000 aranykorona) díjat annak, aki a 20