A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
VERES László: A politikus Herman Ottó
A POLITIKUS Herman OTTÓ 29 már aktuális problémának tüntette fel a szocialista forradalmat, de félt tőle, mert nem hozhatja meg a hőn áhított szabadságjogokat, csak anarchiára vezethet. 27 A klasszikus polgári forradalom híve, de mégis csak agrárreformot akart. A hitbizományi jog eltörlését, a nagybirtoktestek bérbeadását és a telepítő politikát látta célravezetőnek az agrárkérdés megoldása érdekében. A századforduló után, mikor a munkásság a polgári demokratikus szabadságjogokért küzdött, még egyszer érdeklődéssel fordult a mozgalom felé. Ekkor adja írásaiban a munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatának összegzését. „A szocializmus probléma" megoldását nem az egyéni jelleg kiölésében látja, sem a nemzeti egységek szétrobbantásában, hanem mindezek gondos megőrzésében. Nem a szocializmus modern tanaiban, hanem a demokrácia nemes eszméiben látja és keresi a nemzetek boldogabb jövővét. Büszkén vallja, hogy a szocialisztikus iskolák egyikéhez sem tartozik. 28 Összegzésképpen megemlíthetjük, hogy óriási érdemeket szerzett a Kossuth kultusz megteremtésében. Politikai tevékenységének ez az egyetlen maradandó alkotása. Nem véletlen, hogy Kossuth temetésén — mely a közéleti vezetőgárda közömbösségét, megalkuvását váltotta ki 29 — vállalta a búcsúbeszéd megtartását. Beszédében a Kossuth kultusz halhatatlanságba vetett hitéről tesz tanúbizonyságot: „Temessenek Cheopsz romjai alá; döntsék sírodra Ázsia eget ostromló hegységeit, minden hiába: Te fel fogsz támadni!" 30 A századforduló után kiábrándultan visszavonult a politikai mozgalomtól. Kiábrándulásának oka, hogy mandátum nélkül maradt és szélmalomharcot folytatott pártján belül is. Nézeteivel egyedül maradt. Konkrét eredményekkel nem gazdagíthatta történelmünket. Politikai munkásságában csak szép kezdeményezéseket ért el, minden gyakorlati eredmény nélkül. JEGYZETEK 1. V.Ö.: Lambrecht Kálmán., Herman Ottó az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Budapest, 1920. 258.; Lambrecht Kálmán., Herman Ottó élete. Budapest, 1933. 207.; Székely Sándor., Herman Ottó. Budapest, 1955. 140.; Sáfrán Györgyi., Herman Ottó és Kossuth Lajos. In.: Magyar Tudomány. 1960. 7. szám. 429—435. 2. Székely i.m. 14. 3. Lambrecht i.m. (1920) 2—3. 4. Székely i.m. 65—66. 5. Székely i.m. 70—71., 74. 6. Kossuth Lajos levele Herman Ottóhoz. 1877. március 22. és 1877. május 30. In.: Kossuth Lajos iratai (Szerk.: Kossuth Ferencz.) IX. kötet. Budapest. 1902. 166—196. 7. Lambrecht i.m. (1933) 112—113. 8. Lambrecht i.m. (1920) 33.; és Székely i.m. 25. 9. Lambrecht i.m. (1920). 19. Herman Ottó 1890. november 26-i képviselőházi beszédében a vallásról alkotott nézeteinek összegzését adja. „A vallással szemben indifferens vagyok, mert az én vallásom a szabadság. Mint objektív szemlélőnek azonban konstatálnom kell, hogy egyedül a reformált vallás igazán nemzeti." 10. „Zsidóüldözés és psyhiátria" című cikkében olvashatunk a zsidókérdésről. Ez a cikk röpirat formában is megjelent. HOM. HTD. Ltsz.: 73.273. 11. Székely i.m. 75. 12. Székely i.m. 76. U.Áldor Imre., A kimaradottakról. Pesti Napló. 1892. jún. 25. HOM. HTD. Ltsz: 73.274.1.2. 14. Herman Ottó., A mérges csók. HOM. HTD. Ltsz: 73.274.1.3. 15. Lambrecht i.m. (1920) 98.
