A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KAMODY Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye

A HOMONNAI—TOKAJI ÁTÜTÉSES BÉLYEGFOGAZÁS 271 collecturabóX létesült. Ez a mostani fiókpostának felel meg. E kiadóság kétféle lehetett, olyan amelyik egyidejűleg gyalogküldönc, vagy lovasküldönc szolgálatot látott el és olyan amelyik ilyen szolgálatot nem teljesített. Az előbbiek a szolgálatért az éves járandóságon és hivatali átalányon kívül a küldönc díjra is igényt tarthattak. Megszűnt a kocsiposta és levélposta különállósága és külön igazgatása, a két ténykedesi ágat egyesítették (1850). A legnagyobb jelentőségű újítás az egységes levélportó rendszer, a levélbélyegek használatának a bevezetése volt. Az 1850. június 1-től bevezetett reform a levélpostai viteldíjakat leszállította, az eddigi fél lat helyett egész lat súlyt vett alapul. Ennek megfelelően a helybeli leveleket 2 krajcárral, a távolságiakat 10 mérföldig 3, húsz mérföldig 6, ezen túl 9 krajcárral díjazták. A helyi leveleknél az ajánlási díj 3, vidékieknél 6 krajcár volt. A bélyeghasználat kezdettől fogva közkedvelt lett, mégis szorgalmazni kellett annak elterjedését, amint azt a hivatalos lap is tanúsítja: „Bár a levélbélyegeknek a levelek bérmentesítésére való felhasználása az egész országban örvendetes előrehaladást mutat, a postaigazgatás szükségét érzi, hogy az eredetileg eltökélt szándéka szerint a levélbélyegek elterjesztését — a lakosság kényelmének szempontjából — rendeletileg szabályozza, ezért a »levélbélyegek használatára« tárgyban rendelkezést hozott. Ez a rendelkezés új kiadásban nyolcadformájú plakáton jelent meg, amelyet nemcsak a postabiztosok terjesztenek az esetleges szolgálati útjukon ahol szükségszerűen megjelennek, hanem a kerületi postaigazgatóság főmunkatársai útján a községi elöljáróságok részére is terjesztésre kézbesíteni kell."

1 Az 1851—1853. években rendezték a posták személyzeti ügyét is. Mindazokat a postai szolgálatban állott tisztviselőket, akik a szabadságharc idején az osztrák igazgatás szempontjából hűtlennek bizonyultak (wegen verwichten Dienstvertrauens), szolgálati bizalom elvesztése miatt elbocsátották. A postamestereknek az alkalmazási jogcímüket igazolni kellett. Aki ezt elfogadhatóan nem tudta, úgy a szolgálatból 6 havi felmondással elbocsátották. Megszüntették az életfogytiglani postamesteri kinevezést, a postamesteri szerződést 6 havi felmondással kötötték. Eltörölték a postamesterségek örökösödési jogon való birtoklását. Az igazolási eljárások során, melyek 1854-ig is eltartottak szabadultak meg azoktól a postamesterségektől, amelyek örökös eladhatási, vagy átruházási joggal voltak terhelve. Postamesterül előszeretettel alkalmaztak tehetős földbirtokosokat, főurakat, grófokat, bárókat, sőt hercegeket. Természetesen ezek maguk nem dolgoztak, csak a jövedelmet húzták, maguk helyett adminisztrátorokat, kiadót tartottak. A főúri postamester csak a joggal rendelkezett — olykor több birtokán levő hivatallal is. A rendszer ezeket találta politikailag, de nem utolsó sorban anyagilag is a legmegbízhatóbbaknak. Hogy ez a főúri postálkodás menynyire divat volt, mutatja hogy még 1872-ben is 33 gróf és báró, 3 herceg birtokolta az egyes vidéki postamesterségeket. Ennek a fejlődésnek köszönhette Homonna is, hogy előrelépett és a levélgyűjtőhelyből kiadóság lett. 1852 elején jelent meg az erre vonatkozó pályázati hirdetmény: „Postakiadóság létesítése Homonnán