A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SZABADFALVI József: Herman Ottó néprajzi munkássága

Herman OTTÓ NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGA 23 mának keveredése még napjainkban is jellemző. Kétségtelen, hogy a nomadizmus az állattenyésztés legextenzívebb formája (bár gyakran a transzhumáló pásztorkodás is vetekszik ezzel). A nomadizmusnak alapkritériuma a külterjesség, viszont a külterjességnek a nomadizmus egyáltalán nem (v. ö.: Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Debrecen, 1970. Műveltség és Hagyomány, XII.). A kauzális kapcsolat megfordítása ismeretelméletileg sem fordítható meg. Máig egyedülálló nemcsak a magyar, hanem az európai néprajzi irodalomban a magyar pásztorkodás nyelvkincseit összegző, 1914-ben, halála évében publikált hatalmas kötete. Összegzésképpen szeretném leszögezni a következőket: Herman Ottó a magyarság anyagi kultúrája kutatásának megalapítója volt. Szorgalmasan, szinte országosan felgyűjtötte a két nagy ősfoglalkozás, a halászat és a pásztorkodás anyagát, kutatásainak eredményét összefoglaló, rendszerező monográfiákban közre is adta. Meg kell állapítanunk, hogy Herman Ottó kezén a magyar nép anyagi kultúrájának kutatása szabálytalan módon indult el. Előbb jelent meg összegző monográfia, s csak ezt követően kezdődtek meg a további részkutatások. Herman Ottó teremtette meg az anyagi kultúra kutatásának tematikáját, módszertanát is, idevonatkozó szemléletmódja máig meghatározója szemléletünknek, bár a gazdasági-társadalmi és történeti mozgatórugók keresése terén tudományunk az elmúlt évtizedek alatt jelentősen továbblépett. Fellelhető nála tudományunknak főképpen az 1930-as évektől kikristályosodó két nagy szemléleti irányzatának, a történetinéprajzi, valamint az összehasonlító kutatásnak a nyomai is. Mestere, de ugyanakkor alázatos kutatója is volt tudományunknak. Munkája, szorgalma, főként a terepmunka fontosságának tekintetében napjainkban is példamutató. Példája megtanít mindnyájunkat arra, hogy feladatunk az alapkutatás is, de ezt mindig ki kell egészíteni az elemzés, a feldolgozás igényével is. Polihisztor volt, de annak nemcsak tudó, hanem a dolgozó, alkotó típusa. Szellemi óriás volt

s ha nem egy kis nép fiának születik, ha valamely világnyelven jelentek volna meg publikációi, ma az egyetemes néprajztudomány egyik megalapozójának tekinthetnénk.