A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

JOÓ Tibor–ZSÓRY József: Tolcsva műemlékei

TOLCSVA MŰEMLÉKEI 219 szédokkal megélénkült kapcsolatokkal és a viszonylagos védettséggel függött össze. A hegyaljai mezővárosok legtöbbjét még vár is védte, ahol vár nem volt, ott pedig megerősített földesúri udvarházakat építettek, hiszen azok uradalmi központul, vagy dézsmahelyül is szolgáltak. A szőlőtermelő mezővárosok lakosságából kikerült egy hazai felvásárló és közvetítő réteg,

100 s egyre szélesebbkörű lett a bérmunka. „A Rákócziak nagykiterjedésű birtokain a majorok, illetve a borgazdaságok voltak a gazdálkodás szervezeti alapegységei. Az inventáriumok tanúságai szerint egy-egy major kiterjedt épülettömbből (majorház, cselédházak, gabonás, istállók, ólak, különböző malmok, kocsma, mészárszék stb.), s ehhez csatlakozó csűrös, veteményes, virágos, gyümölcsös, méhes kertekből állott. A borgazdaságokban rendszerint présházat, pincéket, néha kocsmát, mészárszéket és egyéb gazdasági épületeket, többek között a vincellér lakását említik az inventáriumok."

101 Tolcsva borát az elmúlt évszázadokban is a legjobb hegyaljai borok közé sorolták, s Tolcsva az elsőosztályú bortermelő helyek közé számított. Már a múlt század elején azt írták, hogy a „tolcsvaiak és bényeiek a legtartósabbak, és a tengeren szállítva sem esik legkisebb hiba bennük",

102 illetve, hogy „a tolcsvai bor a Caecubiát legyőzi; jobb ennél, mert romlatlanul járja be a tengereket".

13 (A Caecubia római bor volt.) Tolcsva nevét a legrégibb ismert magyar térképen — Lázár deák 1528. évi térképén — nem tüntették fel, de Liszka toronnyal való jelölését követően, közvetlenül a szomszédságában és ugyancsak a hegyek szélén van egy másik (tornyos-épületes) jelölés, amely — figyelembevéve a térkép pontosságát, Szántó, Tállya, Tarcal, Tokaj, Liszka, Sárospatak, Újhely hegyeket övező karéjának egymáshoz viszonyítottan is megfelelő topográfiai meghatározását — csakis Tolcsvát jelölheti.

104 1. Legjelentősebb és legrégibb műemléki épülete a Bajcsy Zsilinszky u. 67. szám alatt levő gótikus plébániatemplom, melyet a még meglevő XIV. századi jellegű gótikus részletei alapján a XIV. században építettnek tekinthetünk. Korábbi építészeti részletek jelenleg nem ismeretesek. A hajó felezőjében — délen — találjuk a masszív, gótikus tornyot, melynek csillagboltozatos alsó szintje a hajóba nyílik; oldalkápolnaként használják, s az északi oldalon ennek megfelelően ugyancsak kápolnát alakítottak ki. A torony gótikus ablakain kívül szép mérműves ablakokat találunk a hajó déli, támpilléres oldalán is. A hajó Kelet-Nyugati irányú, azonban a nyolcszög három oldalával záruló szentély nem a keleti, hanem a nyugati oldalon található; a hajó keleti végét barokk-kori kórussal toldották meg, alakították át. Az északi oldalon a kápolna mellett sekrestyéből és oratóriumból álló toldalék található. A barokk-kori átépítést a torony fagalériája, zsindelyfedésű toronysisakja, a belső részletek barokk stílusa, a hajó fiókos-donga boltozata, a barokk sekrestye-ajtó stb. mutatja. A domboldalban, sokszögletű fallal körülvett kiemelkedő területen fekvő templom szabadonálló építmény. A kiemeltseget mutatja az is, hogy a templom bejárata előtti utcarész szintje 119 méteres tengerszint feletti magasságban van, míg a templom 124 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, s a település mind dél felé, mind kelet felé erősen lejtős területen terül el; a templomtól nyugatra nincsenek lakóépületek, az északi oldalon is csak az utóbbi évszázad-