A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

TULAJDONJEGYEK, MESTERJEGYEK, POLGÁRI CÍMEREK 181 14. A „mesterjegy" címszó (MűvLex) csak az ötvösökre vonatkozik. Kampis Antal a kőfaragójegyeknél (uo.) „titkokról" és „szerkesztő kulcsról" ír. 15. Sebestyén, 1909. 104—146. 16. Sebestyén, 112. sk. A finnugor, ill. a steppei népek tulaj donjegyeinek vonatkozásait részletesen fejtegette egyetemi előadásain László Gyula professzor. 17. Sebestyén, 1909. 106. 18. Szabó, 1932. 19. 100—101. Varga Gyula a Bihar megyei Kismarja 1844-ből származó 264 jószágjeléből csak tíz olyat talált, ami nem betűalak (6. 8.10. sz. stb.) {Varga, 1952.167—170.). Szabóval és Györffywel ellentétben a billyogokat nem tartja évszázadokon át változatlanoknak. 20. Idézetteken kívül füljegyekre: Péterfi, 1905.; Tagún, 1936. (baskir családjegyekről, tamgákról). A tulaj donjegyek általános európai vonatkozásai: Gunda, 1940. 21. Gubitza, 1915. 75—84. Györffy I. erdélyi temetők kopjafáin látott marhabillyogokat (Györffy, 1927. 116.). Szerszámokon előforduló tulajdon-, ill. mesterjegyekről (Bulgária) írt Boross, 1957. Erdélyi állatbélyegekről: Roska, 1919. 22. Györffy, é. n. 102—103. 23. Tárkány-Szűcs, 1965. A tulajdonjegy kutatás terén ő végezte eddig a legnagyobb munkát (Tárkány-Szűcs, 1958.; Tárkány-Szűcs, 1959.). 24. Tárkány-Szűcs, 1965. 195. 25. Tárkány-Szűcs, 1965. 351. sk. 26. Tárkány-Szűcs, 1965. 393—395. 27. A jegyek öröklésére utal ugyan, de csak a korábbi szakirodalom állításait ismétli, a gyűjtött nagy anyagot ebből a szempontból nem aknázta ki. 28. A helyzetet nehezíti, hogy a néprajzi anyag rohamosan pusztul, már a századfordulón is egyre inkább kezdtek eltünedezni a tulaj donjegyek. 29. A „rovás" írás újszerű értelmezését Püspöki Nagy Péter kísérelte meg. Tanulmánya megjelenés alatt. 30. Sebestyén, 1909. Azóta a magyar szakirodalom a külföldi eredményeket nem hasznosította. 31. Sebestyén, 1909. 105. sk. A 60—63. képen általa közölt nyugat-európai tulaj donjegyek arra engednek következtetni, hogy a falusi és városi tulajdonjegyek jellegükben lényegében azono32. Sebestyén, 1909. 112. sk., ill. 145—146. 33. Sebestyén, 1909. 139. sk. 34. Kémenes, 1914. 35. Kémenes, 1914. 26. 36. Kémenes, 1914. 40. sk. Tulaj donjegyeket közöl rajzban. 37. Kémenes, 1914. 29. sk. 38. Kémenes, 1914. 32—33., ill. 38. Gyergyószárhegyi családjegyek a temetőből uo. 42. 39. Sebestyén, 1909. 133—135. 40. Györffy, 1929. 99. A szűrméretek geometrikus jeggyel jelölése aligha lehet ősi — mint Györffy véli — s „mesterjegynek" sem nevezhető. 41.Áldásy, 1923.7. 42. ÁIdásy, 1923. ih. 43. Erre vonatkozóan legújabban Kubinyi, 1972. 163. sk. 44. Rziha, 1881—1883. 45. Frőde, 1900. 46. Frőde, 1900. 422 sk. 47. Frőde, 1900.421. 48. Frőde, 1900. 436. Jakab anyja, Katalin sírkövét Kassáról kőfaragóénak tartotta. 49. Frőde, 1900. 437. 85. sz. jel. 50. Frőde, 1900. 422. 51. Horváth, 1915. 52. Horváth, 1935. 24—25. 53. „Az út a mesterség felé, azaz az egyszerű kőfaragójeltől a címerszerűen bekeretezett mesterpaizsig úgy művészi, mint szociális vonatkozásban minden legény számára nyitva állott." (Horváth, 1935. 24—25.). 54. Várnai, 1955. (355 jelet közölt); Horler, 1955. és Horler, 1959.) (összesen 107 jelet közölt). 55. Tróján, 1963., ill. Gömöri, 1972.