A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

180 CSORBA CSABA összefoglalást kíséreltem meg 1974-ben írott és megvédett egyetemi doktori disszertációmban, s az adatgyűjtést azóta is folytatom). Kiegészítésként teszem az előbbiekhez hozzá, hogy a művészek közül a szobrászok, festők, rézmetszők is használtak a kőfaragókhoz hasonló geometrikus jegyeket a középkorban (pl. Homeyer, 1870. 170—177.); találunk ilyeneket a papírgyártóknál (pl. Briquet: Les filigranes. 1907. III. k. 9808—9911. sz. stb.); könyvkötőknél is. De a vászonszövők, a pékek, sóbányászok, szűrszabók, közjegyzők is geometrikus jegyeket használtak. Az elemek jelölésére hajdan az alkímia is mesterjegy-szerű jeleket használt (16. század). Domonkos Ottó fokozottan felhívta figyelmünket a soproni anyagra, elsősorban Tompos Ernő újabb publikációira: Sopronban őrzött címeres levelek, Soproni Szemle 1972. 3. sz. 193—211.; Soproniak középkori pecsétéi, uo. 1973. 4. sz. 289—306.; Uo. 1974. 1. sz. stb. Katona Imre Merkúr-keresztes soproni házról írt (uo. 1972. 4. sz. 350—354.). Tompos Ernő alkotta meg a polgári címerek magyar nevezéktanát is, német minta alapján (uo. 1973. 4. sz.). 168 középkori soproni pecsétről adott leírást. De a soproni pecsétek száma ennél jóval több. Tompos csak az azonosítható, ill. felismerhető pecsétek számát adta — nyilván terjedelmi okokból is. Történeti szempontból információt jelent azonban az azonosítatlan ill. kivehetetlen ábrájú pecsét is. Itt is szeretném hangsúlyozni Sopron sajátos szerepét a magyarországi városfejlődésben, ami arra figyelmeztet, hogy soproni anyagból általánosítani csak nagyon szűk körben és mértékben lehet. Ha kataszterszerű nagy gyűjtésre jelen helyzetben nincs is lehetőség a Kárpát-medence minden főbb városára kiterjedően, néhány mintavételre (elsősorban felvidéki városok vonatkozásában) igen. Erdélyi tanulmányutunkon a tulajdonjegyek néprajzi vonatkozásairól szereztünk hasznos adatokat, s van az erdélyi magyar történészek között is a polgári pecséteknek specialistája, így összehasonlító anyagot onnan is várhatunk. JEGYZETEK 1. Nyáry, 1886. 2. Nyáry, 1886. 65. Talán az áru nem egyéni kereskedelmi, ill. készítői jellel történő ellátásának okát az iparágak viszonylagos fejletlenségében, vagy az individualizáltság alacsony fokában kereshetjük. Vannak egyes iparágak, melyek űzése nem egyéni, vagy csoportérdek (céh), hanem össz-városi fontosságú (pl. Bártfán a posztó), s ilyen esetben az árut az egész város jelképével, a városcímerrel látják el, mint hitelesítő jeggyel. 3. Nyáry, 1886. 4.JV>d/-v, 1886. 82. 5. Nyáry, 1886. 82—783. ezzel szemben sokkal reálisabban látta a kérdést. Már ő is több korábbi közlésre támaszkodhatott: bártfai, nagyszebeni polgári címeres sírkövekre, egyéb pecsétekre stb. 6. Bárczay, 1897. 36. Következtetései nem helytállóak, láthatóan sem a magyar, sem a külföldi irodalom idevonatkozó részeit nem ismerte. 7. Áldásy, 1923. 7—8. 8. Donászy, 1938. 140. 9. Tompos, 1942. A középkori előzményekre nem tért ki. 10. Kumorovitz, 1944. 68. és 76—81. kép. 11. Horváth, 1935. 12. Rziha, 1881—1883. '".",'' 13. MűvLex II. 698. és III. 301.