A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

158 CSORBA CSABA képet tár elénk Jóst Amman rézmetszete 1568-ból (Allegorie des Handels). A mi szempontunkból a legfigyelemreméltóbbak a képen az árucsomagok. Zsákon, hordó tetején, bálán geometrikus jegyeket fedezhetünk fel (8. kép). Nem mások ezek, mint kereskedőjelek („Handelsmarken"). Ezek hitelesítik a küldött árukat. A kép másik részletén szintén hordón láthatunk egy jelet, éppen akkor festik rá, egy teknoszerű ládán szintén hasonló jel van (9. kép). De sorolhatnánk tovább az ábrázolásokat. A kereskedők egymáshoz küldött levelein is megtaláljuk a feladó kereskedőjelét és annak a kereskedőtársaságnak a nevét, amelynek tagja.

80 Németországban a XIII. századtól kezdtek elterjedni a kereskedőjelek, amelyek az öröklés során csak kissé változtak. A kereskedőkönyvekben sok esetben az üzletfél neve mellett jegyét is feltüntették (igyekeztek általában egymás jegyét megtudni — biztonsági okokból).

81 A XV. század óta a kereskedők általában maguk intézték levelezésüket. A levelek mellett különálló számlákon, elszámolásokon is megtaláljuk a kereskedőjeleket.

82 A városok és kereskedő társaságok is igyekeztek az üzletfelek jegyeit minél teljesebben összegyűjteni. Ilyen gyűjtemény ismeretes pl. 1579-ből Lyonból (10. kép). Még nagyobb az aacheni regiszter, melynek névsora a XV. század végén kezdődik (11. kép). Családi kapcsolatok szempontjából érdemes utóbbit kissé elemezni (12. kép). Az 1. sz. jegy fiúé, a 2. sz. az apjáé (közöttük egyetlen vonal az eltérés). A 17. sz. jegy tulajdonosa valószínűleg csak névrokonuk, mert jele teljesen elütő. A 3—5. sz. jel a Klockekeré (a 3. és 4. sz. csak egy vonalban különbözik, az 5. mindkettőtől teljesen eltér). A 6. és 7. sz. a Berghe-k jele (lényegében teljesen egyező). A 8—9. és 18. sz. a Munstereké (az első kettő egy keresztben különbözik, a harmadik teljesen eltérő, az ok itt is, az 5. sz.-nál is ugyanaz lehet, mint a 17. sz.-nál?). A 10., 11., 12. sz. jel a Heynsbergeké. A 10. sz. lehet az apa. Fiai eléggé megváltoztatták jelét, bár a közös mag még felismerhető. A 13—14. sz. — a két Spee — jegyében csak a keresztalak közös. A két Butterloch (15—16. sz.) jegye is teljesen eltérő. Tehát leszűrhetjük ezekből azt, hogy az alapjegyen való változtatás mértéke különböző. A jegyek jórészt geometrikusak, sokkal inkább, mint más mesterségeknél. A gazdag külföldi anyaghoz képest a hazai meglehetősen szegényes. Tudomásunk szerint eddig nem került elő kereskedőjeleket tartalmazó kereskedőkönyv nálunk. Ez azonban nem zárja ki, hogy a magyar kereskedőknek jelei ne lettek volna. Kereskedők levelei és pecsétjei egyébként szép számmal maradtak ránk (bár publikálva csak minimális részük van), ezek is bizonyítják. A magyarországi kereskedők bizonyára — némi fáziskéséssel — a német mintát követték. Egyéb mesterjegyek Az eddig felsoroltakok kívül még más iparágakban dolgozók is használtak mesterjegyeket. Valamennyit — terjedelmi okokból — nem sorolhatjuk fel. Egyik ilyen fontos ipar a vászonipar volt. Bártfán a kész vásznat a város bélyegével jelölték.

83 Késmárkon 1590-ben rendelte el szabályzat barchend „védjeggyel" való ellátását.

84 A művészek jelei (szobrászok, festők) is külön csoportot képeznek — ezek többnyire monogrammok.