A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

146 CSORBA CSABA sajtár, hordó, rosta, mesgyecölöp stb.). Monostorszeg r. k. temetőjében a sírköveken is megtaláljuk ezeket a jegyeket a XIX. században.

21 A jószágjegyek kutatása terén a felszabadulás előtt elért eredményeket Györffy István foglalta össze.

22 Újabb, igazán jelentős feldolgozás csak az égetett jószágbélyegek vonatkozásában született (Tárkány-Szűcs Ernő).

23 Az ő megállapításai szerint a billyogok első írásos említései a XV. századiak (a Bylegh szó — jelentése égetett tulajdonjegy — első előfordulása 1436-ból való).

24 Tárkány-Szűcs évtizedes kutatással százezernél több jegyelőfordulást gyűjtött össze. Ezekből — a változatok elhagyásával — négyezret tett közzé (a XVI—

XVIII. századból — válogatás nélkül — négyszázat).

25 Feljegyezte ^ CH 5 -) t ó i T X A1. kép. XVI—XVII. századi állatbilyogok. (Szabó, 1932, 98—99.) a bélyegábrák neveit is, amennyiben adatot talált rájuk. Arra a meggondolásra jutott, hogy azok a legrégebbiek, melyeknek a neve ismert. Eredetileg ugyanis — szerinte — képszerűek voltak a jelek. Egyiknek, az ún. darulábnak elterjedését térképen is feltüntette.

16 A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A következő vonatkozásoknál merültek fel aggályaink: a) Tárkány-Szűcs a jelek közlésénél típusokat válogatott, nem sorozatokat, a változatokról lemondott. Lehetetlenné vált így az, hogy egy-egy falu, egy-egy család jelét generációkon keresztül vizsgálhassuk.

27 b) A nevükön ismert bélyegábrák legrégibbnek feltételezésével sem érthetünk egyet. Tárkány-Szűcs ezt az elméletét nem is indokolja. c) A bélyegábrák eredeténél a képszerűség, ill. a geometrikusság elsőbbsége külön kutatásokat igényel, a közölt anyag alapján e tekintetben nehéz lenne állást foglalni. Az állatok égetett tulajdonjegyei a tulajdonjegyeknek csak egyik fajtáját, ill. megnyilvánulási módját jelentik. Addig, míg a kutatás más jegyek vonatkozásában is hasonló intenzitással meg nem indul, messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le.

28 • A családjegyek kérdése is régóta foglalkoztatja a magyar néprajztudományt — jelentősebb eredmény nélkül (a kiadott anyag csekély, többnyire szórvány). Elsősorban a Székelyföldről származik a publikált anyag. Ez is elsősorban a titokzatos székely „rovásírás" iránti érdeklődésnek köszönhető.

29