A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

ALLODIATORIS Irma: A természettudós Herman Ottó

A TERMÉSZETTUDÓS Herman OTTÓ 13 halászat könyvének megjelenése után ajánlatot tett a Természettudományi Társulatnak, hogy megírja a magyar madárvilág könyvét, de e munka elvégzéséhez az is szükséges, hogy ismerjék a messzi észak madárvilágát. Ez útjára, Lendl Adolf kísérte el. Herman Ottó 1888. június 5-én indult el. Berlinben útközben megállt és meglátogatta Rudolf Virchowot, a celluláris patológia megalapítóját, akivel élénk vitát folytatott. Eljutott Tromsóba, innen kereste fel Tromsdalt, Risőt, Kvalőt a sarkköri természet gyűjtőhelyeit. Megfigyelte a lemmingek tömeges vándorlását, a hófajdok életét, de legnagyobb hatást a Svaerholt madárhegye tette rá. 1891-ben volt Budapesten a II. nemzetközi madarászkongresszus, melynek világraszóló sikere volt. „Ave regina" című cikkét 17 német, 3 francia, 1 angol lap vette át. Herman Ottó tagja volt az állatvédő egyesületnek is. 1890-ben szervezte meg az első madártani megfigyelést, melynek résztvevői között megtaláljuk kora minden neves ornitológusát. Ő teremtette meg a világ első madártani intézetét. Lapot is alapított az Aquilat, mely ma is az Intézmény hivatalos lapja. Állattári munkálkodása idejében alapította meg a Természetrajzi füzeteket, melyben a cikkek két nyelven jelentek meg, hogy nemzetközileg hozzáférhetők legyenek, e lap utóda az Annales Historico Naturales, Musei Nationalis Hungarici ma is folyamatosan jelenik meg, idegen nyelven. Száz évvel ezelőtt Cuvier az őslénytan zseniális professzora azt mondta: L'homme fossile n'exist pas, fosszilis ember, vagyis ősember nem volt. Ma már több száz lelőhelyről ismerjük az ősember maradványait, de előbb megtalálták az eszközeit. 1891 nyarán az Avas oldalán házalapozásnál ilyen kődarab került elő, melyet Herman Ottó megkapott, rögtön felismerte az ősember kezenyomát, írásban és szóban hirdette, hogy hazánkban a Bükkben is élt ősember. A geológusok ellenvéleménnyel voltak Herman állításával szemben. E vita majd másfél évtizedig tartott. Végül is Herman Ottónak lett igaza, javaslatára ásatást végeztek a Szeleta barlangban, sorra vették Magyarország összes barlangját, míg végül 1910-ben siker koronázta a kutatást. A répáshutai Ballá barlangból előkerült egy gyermek koponya. Ha Herman Ottóra hallgatnak a geológusok, akkor 15 évvel előbb előkerült volna az ősember, mint Krapinán. Herman Ottó boldogsága leírhatatlan volt, életének legszebb diadalát élte át a lelettel. A következő lelet 1932-ben az Eger melletti Subalyukból szintén előkerült ősemberi koponyatöredék. 1896-ra megrendezte az ezredéves kiállítást, majd Párizsban a világkiállítást. 1914. december 27-én halt meg tüdőgyulladás következtében. Elgázolta nagyothallása miatt egy kocsi és a fekvéstől kapta a tüdőgyulladást. Igen nagy embert veszített benne a korabeli magyar természettudomány.