A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

A DIÓSGYŐR VASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 199 páros- vagy hármas jelenet eket adtak elő, s ezek a szereplések egyenesen a színjátszók körébe vezették őket. A magán-, páros- és hármas jelenetek alkalmasak voltak arra, hogy a szereplők, az előadók mozgás- és alakító­készségét csiszolják, finomítsák. A fejlődés céljából jó iskolát jelentettek. Az eredmény lassan mutatkozni kezdett és amíg 1907-ig a vasárnapi nép­szerű előadások műsorában csak elvétve találkozunk egyfelvonásos szín­művekkel, addig 1907-től nem múlt el egyetlen felolvasódélután sem, hogy legalább egy, de néha két egyfelvonásos színdarabot elő ne adtak volna, így 1907-ben pl. Ábrányi Emil: A végrehajtó, vígjáték; Tolnai Andor: A kiadó szoba, énekes bohózat; Póruljárt betegek, bohózat; Almási Tiha­mér: A miniszterelnök bálja, vígjáték; Kisfaludy Károly: Szeget szeggel, vígjáték; Karperec, bohózat; vagy 1908-ban Sulyovszky Ignác: A házasság politikája; Falk Zsigmond: A. csokor, vígjáték; Potier: Hol a férj? vígjáték; Braha—Klein: Kritika; Murai Károly: Huszárszerelem, vígjáték 2 felvo­násban stb. 15 . Az egyfelvonásos színdarabok műsorba állítása a legnagyobb érdek­lődést váltotta ki. Az ingyenes vasárnap délutáni ismeretterjesztő elő­adásokon 2000—3000, néha 3500 személy vett részt, ami a gyártelep la­kosságának egyharmadát jelentette. Éppen ezért a helyi sajtó azt java­solta, hogy a 11 éven aluli gyermekek csak szülőkkel vagy hozzátartozók­kal látogassák az előadásokat, mert a gyermekek lármája az előadások érthetőségét zavarja"'. A színjátszók a hétről hétre jelentkező igényeknek csak úgy tudtak eleget tenni, hogy több csoportot alakítottak, s ezek — egymással versengve — egymás után szerepeltek. A szereplők közül sok színésztehetség bukkant fel, akik a Jószerencse vagy a Tisztviselő Dal­egylet, majd az első világháború után a különféle nőegyletek színielőadá­sain szerepeltek. Különösen a vígjátékok, bohózatok örvendtek nagy nép­szerűségnek; színművek, népszínművek ritkábban fordultak elő. Az első világháború előtti időben niagánjelenetekkel Zeislerné Auer Margit tanítónő, Schulek Mariska, Baán Lenke, Nándori Károly, Obholczer Károly, Sükös József, Krupcsinszky István, Garzsik Lajos, Josefovics Ja­kab, Kachnits Rezső, Fuchs Arnold, Holub Kálmán sok sikert arattak. A vasárnapi felolvasásoknak a színjátszás kifejlődésére való nagy ha­tása még abban is megmutatkozott, hogy lehetőséget nyújtott a jó hangú énekesszínészek és szólisták kibontakozására. Nem múlt el felolvasás, hogy legalább egy énekszám ne szerepelt volna a műsorszámok közt. A századfordulón igen népszerűek voltak a dalok, a kuplék, a tréfás ének­számok. Ez utóbbiak sikeres előadása nemcsak iskolázott hangot, hanem színészi képességet, is megkövetelt. Rövidesen ezen a területen is figye­lemre méltó sikerekeit érteik el a vasgyáriak. Több mint két évtizeden át kedvelt tagja volt a műkedvelő csoport­nak Veres (Róth) Miksa, aki kiváló magyarnóta-énekes volt. Veres a Vas­gyári Consum alkalmazottja, aki gyönyörű bariton hanggal rendelkezett, s a Tisztviselő Dalkörnek lett tagja. Családjának több tagja szintén jó énekes volt. Veres apja diósgyőri mészáros, a bátyja, Sándor is apja fog­lalkozását követte. Sokszor legeltette a teheneket, s ilyenkor énekelge­tett. A budapesti Állami Operaház tagjai egy alkalommal hámori kirán­duláson vettek részt, s meghallották a fiatal fiú énekét. Felfigyeltek hang-

Next

/
Oldalképek
Tartalom