A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
202 ZÁDOR TIBOR laltsága miatt a rendező tisztségről lemondott, amit még 1899-ben Vágó (Vanzsura) Ferenc vett át. A Jószerencse együttese a századforduló után kezdett gyakorlottá, rutinossá válni. Az addigi előadások között még akadtak merevek, ridegek, mert a szereplők nem vittek elég életet a szerepekbe. Ettől kezdve élvezetesebbek lettek az előadások, a szereplők élni kezdtek a színpadon, jobban jelenítettek, a színjátszás fejlődött. 1907-től a szereplések egyre gyakoribbá váltak és ekkor a Jószerencsénél mint legöregebb és legtapasztaltabb műkedvelő színjátszót, Reismann Sámuelt választották meg Vágó mellé társrendezőnek. A két rendező az első világháború kitöréséig felváltva rendezte a színielőadásokat és egymás darabjaiban is kölcsönösen szerepelt. A XX. század első éveiben előadtak néhány háromfelvonásos színművet, azonban a komoly értékű előadások sorozata 1907. november 16án a Jószerencse rendezésében előadott színdarabbal, Szigligeti Ede: Szökött katona c. színművével kezdődött meg. A darabot Vágó rendezte. Főbb szereplők: Kiss Ferenc, Balázsfalvi Kiss Sándorné, Bartha Béláné, Lipták Gyula, Morován Miklós, Vanzsura Ferencné, Reismann Samu és Révay Aranka voltak. A dalokat Becht József, a Jószerencse karnagya tanította be, a kíséretet a vasgyári zenekar látta el. Alig egy hónap múlva Molnár Gyula: Papa lánya c. énekes bohózatot adták elő, amelyet Reismann Samu rendezett. Az előadás érdekessége az volt, hogy a színmű zenéjét Klima Mihály zeneoktató, a vasgyári zenekar tagja szerezte. A következő év nagyobb előadásai közé tartozott a Jószerencse rendezésében 1908. április 19-én bemutatott Ingyenélők c. háromfelvonásos mű, amelynek Vidor Pál a szerzője, továbbá a novemberben előadott Naftalin c. háromfelvonásos, énekes-táncos bohózat, amelyet Heltai Jenő írt, s zenéjét Szirmay Albert szerezte. Ez a fejlődés tapasztalható volt a következő években bemutatott Meyer—Förster: Heidelbergi diákélet, Moser Gusztáv: Ibolyafaló, Móricz Zsigmond: Sári bíró, Szigeti József: Csókon szerzett vőlegény, Moliére: A szeleburdi c. színművek előadásain. Ezek az előadások már mind igen magas színvonalúak voltak. A diósgyőrvasgyári színjátszás virágzását az is fokozta, hogy hivatásos színtársulatok 1910-től kezdve az első világháború kitöréséig a nyári időszakban egy-két hónapon át naponként színielőadásokat tartottak Diósgyőrvasgyárban, így Halász Alfréd társulata 1910. május 22-től egy hónapon át vendégszerepelt a „Vasgyári Színház"-ban. A társulatban neves színészek léptek fel, mint Tarnay Leona asszony, aki a miskolci közönség kedvence volt, Szilasi Etelka, Kállai Jolán, továbbá az ország legjobb komikusa: Rátkai Márton, valamint Heltay Hugó és Magyari Lajos 24 . Az említett művészek a nyári szünet tartama alatt három-három estén át felváltva szerepeltek legjobb szerepeikben. Bemutatták többek között a Varázskering őt, Strauss Oszkár bájos zenéjű operettjét, A kis babát, Pusztai Béla bohózatát, az Elvált asszonyt, Fali Leo operettjét. A vasgyári, de a nagy számban érkező diósgyőri és miskolci közönség igen melegen pártfogolta ezeket az előadásokat. A legszorgalmasabb látogatók azonban a műkedvelő színjátszók voltak, akik tanulmányozták a művészek játékát, alakításait. Megbeszélték a művészek szövegkiejtését,
