A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

400 PETERCSÁK TIVADAR 35. OL. KL. 16. cs. No. 159. 36. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Budapest, 1897. 37. MStK 41. köt. 38. Uo. 39. MStK 100. köt. 40. Balassa i. m. 26. 41. Szabó Lajos tanácsi kirendeltségvezető szíves közlése. 42. Gaál i. m. 268. 43. A magyar korona . . ., 1897. 44. Gaál i. m. 398. 45. MStK 41. köt. 46. MStK 100. köt. 47. Szabadfalvi i. m. 75. 48. Uo. 49. Asztalos István: Az állattenyésztés területi megoszlása Magyarországon. Budapest, 1968. 14. 50. Vö.: Szabadfalvi i. m. 59. 51. Vö.: Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959. 72 52. Éber Ernő: A magyar állattartás fejlődése. Budapest, 1961. 37.; Asztalos i. m. 66. 53. OL. KL. 16. cs. No. 159. A füzéri alsó erdők elnevezés alatt a XVIII. század végén a telkibányai határtól a bányácskai határig húzódó uradalmi erdőket értették. (OL. KL. Lad. 22. No. 145.). 54. 4—5 km-re fekszik Filkeházától. 55. Az idősebb adatközlők emlékezete szerint ekkor nagy telekfelmérések voltak, amit kommesztálásnak neveztek, és valószínűleg a tagosítást értik alatta. A filkeházihoz hasonló félszilaj tartásmód a Zempléni-hegység falvaiban egészen az 1940-es évekig megmaradt. A heverő gulya v. tinó-binó májustól októberig járta az erdei legelőket (Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet Adattára fDENIA] 165. Szabadi I. gyűjtése). 56. Ennél a játéknál egymástól távol két csoportra oszlottak. Az egyik csoportba tartozóknak egy kőre helyezett fadarabot (csürköt) kellett bottal messzire elütni, úgy, hogy a másik csoportba tartozók el ne kapják. Ha valakinek mégis sikerült, ő ütötte a következőt. 57. Vö.: Varga i. m. 364. 58. Filkeházi közbirtokosság jegyzőkönyve. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára (SRMA). 72—65. 24. 59. OL. KL. 16. cs. No. 159. 60. A magyar korona . . . , 1897. 61. MStK 99. köt. 62. Szabó Lajos tanácsi kirendeltségvezető szíves közlése. 63. Ezeket a legelőket Kismarján szabadulásoknak, nevezték, a filkeházival ellentétben itt mindenki szabadon legeltethetett (Varga i. m. 364—365.). 64. A közbirtokosság szerepéről, tisztségviselőiről Népi sertéstartás Filkeházán c. tanulmányomban részletesen írtam, ezért most mellőzöm ezek ismételt felsorolását. 65. Mogyoróskán Zegeíőjogonként évi két munkanapot kellett a legelőtisztításban részt venni (Ikvai i. m. 34.). 66. Filkeházi közb SRMA 72—65. 13. 67. Pusztafaluban 2 kat. h., Mogyoróskán 2,5 kat. h. után hajthattak egy számos állatot a legelőre (Tagán i. m. 149.; Ikvai i. m. 34.). 68. A csorda és a csordás elnevezés a Hegyköz, Zempléni-hegység és a Bodrogköz falvaiban általánosan elterjedt. Vö.: Tagán i. m. 150.; Ikvai i. m. 28.; DENIA 165.; György K.: Pásztorfogadás. Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely, 1971. 55. Filkeházán a pásztor elnevezés gyakoribb, viszont ugyanezt a kondás esetében nem használják, annak mindig kondás a neve. 69. Vö.: Fél Edit—Hofer Tamás: Az átányi gazdálkodás ágai. Népr. Közi. VI/2. Budapest, 1961. 140. 70. A másikban a kondás lakott. 71. A szerződést eredeti helyesírással közlöm.