A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 367 más mellett is éltek. A passzív takarmányozásnál a téli táplálékot azzal biztosították, hogy az állatokat olyan helyekre terelték, ahol a természetes növénytakaró télen is elegendő takarmányt nyújtott. A takarmányozás fejlettebb fokán az ember már tavasszal és nyáron összegyűjti és megtermeszti állatállománya téli táplálékszükségletét 82 . A passzív takarmányozásra Filkeházán nem találtam adatokat. Az aktív takarmányozás kezdetlegesebb foka a természetben fellelhető és állati takarmányozásra alkalmas növények levelének, szárának és termésének összegyűjtése és elraktározása. Filkeházán és a környező falvakban még a közelmúltban is gyakran mentek az asszonyok kora tavasszal az erdőre, és a bokrok között avart 83 szálas füvet sallóztak. Háton szállították haza, és szalmával keverve szecskának vágták meg, így etették a marhával. A múlt század végén még télen is kimentek az erdőbe, és a hó alól kikapart füvet otthon megszárítva adták a jószágnak. Tavasszal rendszeresen sásolták a terményt (sarlóval levágták a sarjadó vetések tetejét), ezzel igyekeztek megakadályozni, hogy aratásra megdűljön, másrészt szalmával összevágva takarmányozásra is használták. Lombtakarmány szedésére a legidősebbek sem emlékeznek, de pl. már Vágáshután az aszályos esztendőkben tőgyfalevelet etettek a tehenekkel 84 . A téli takarmányok legelterjedtebb és legrégibb fajtája a réteken, kaszálókon gyűjtött széna. A szarvasmarhák a vizenyős rétek savanyú füveit szeretik, az édes füvekkel inkább a lovakat takarmányozzák 85 . A Hegyközben a szénatermő rétek a völgyek aljában, a patakok mentén és az erdők közötti tisztásokon, irtásokon terülnek el. A XVI. század közepén a jobbágyok kezén még nagyon kevés a telekhez tartozó szénafű 86 . 1763-ban Filkeházán a 19 taxásnak a fejenkénti 2 hold szántóföld mellett már egy hold rétje is volt 87 . 1826-ban egy egész telekhez 6 embervágó rét tartozott, ami kb. ugyanannyi holdnak felel meg 88 . A XIX. század végére 38 kat. h. a rétmennyiség, bár ekkor már 1600 négyszögöl számít egy holdnak 89 . 1935-ben 44 kat. h. a rétek összterülete, ami a szántóföldek tizedrészét teszi ki 90 . A Hegyköz községeiben általában mindenütt jobb a szénatermő rétek aránya, különösen az irtásokon megtelepült szlovák falvakban, természetesen itt a domborzati viszonyok miatt nagyon kevés a művelhető terület. Pusztafaluban és Vágáshután még a filkeházitól is rosszabb az arány, pedig ezekben a falvakban mindig sok állatot tartottak 91 . 1960-ra a 772 kat. h. összterületen belül csökkent a szántóterület (366 kat. h.), a rét és legelő viszont 214 kat. h. lett 92 . Filkeházán irtásból származó rétek nincsenek, a falu körül csak újabb telepítésű erdőket találunk. A rétek kizárólag a patakok mentén és a földek végében, kis tagokban húzódnak. Tapasztalat szerint a legjobb szénát a vízjárta területeken kaszálják. Az értékesebb szénafajták: herefű v. vadlóhere, csörgőfű, csibehúr és szarvaskeret, a legrosszabb pedig a zsurlós fű és a sás. A többi szénát adó füvet általában csak fűnek mondják. A takarmányozás fejlettebb fokán az ember már megtermeszti az állatok téli táplálékszükségletét. A mezőgazdasági termesztés produktumai (szálas és szemes takarmányok) közül a szarvasmarhatartásban a lóhere és a lucerna a legjelentősebb. A szálas takarmánynövények Magyar-
