A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DÉNES György: A Jósva- és Ménes-völgy közötti fennsík karsztosodása és a Csapás-tetői barlang

A JÓSVA- ÉS MÉNES-VÖLGY 587 edénydaráb került elő, amit a kutatás iránt érdeklődő látogatók akkor széthurcoltak. Javaslatomra és közreműködésemmel 1972 augusztusában Hellebrandt Magdolna régész irányításával a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület ,,Vass Imre" Barlangkutató Csoportja, miután előbb felmérte a barlangot és elkészítette térképvázlatát

1

'', szakszerűen kiemelte a bejárati terem még bolygatatlan kitöltésének egy részét, amelyben nagyobb mennyiségű késő bronzkori cserépedény-töredéket és eszközmaradványt találtunk

15

. A leletek a Miskolci Herman Ottó Múzeumba kerültek, ahol azok feldolgozását Hellebrandt Magdolna régész végezte. A barlang valószínűleg nem állandó lakóhelye lehetett a bronzkori embernek, hanem az a barlangbejárat fölött vagy közelében, a felszínen lakhatott és az üreget talán raktározásra és szükség esetén menedékül is használhatta, a mélyebben fekvő cseppköves terem kivételével, amelynek néhány éve még sértetlennek tűnő képződményei az egykori tartós emberi igénybevételt valószínűtlenné teszik. A barlang bejárati termében és lejtős folyosójában még mindig van bolygatatlan kitöltés, ennek egy következő régészeti ásatás kapcsán sorra kerülő feltárása a környékbeli késő bronzkori emberi településre vonatkozólag még további adatokat ígér. JEGYZETEK 1. Láng Sándor: Geomorfológiai tanulmányok az Aggteleki-karsztvidéken. Földrajzi Értesítő. 1955. 1. sz. 1—20. 2. A terület földtani viszonyait Balogh Kálmán dolgozta fel részletesen. 3. Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza. Budapest, 1962. 22—24. 4. Bidló Gábor—Maucha László: A Jósvafő környéki karsztüledekek vizsgálata. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tudományos Közleményei. X. Bp., 1964. 71—82. 5. Bulla i. m. 35—44. 6. Dénes György: A fokozatosan lepusztuló vízzáró takaró szerepe az exhumálódó karszt morfológiai fejlődésében. Karszt és Barlang. 1971. I. 7. Dénes György: Die Höhle als örtliche untere Erosionsbasis und die Entwicklung der Aggteleker Baradlahőhle. 5. Internationaler Kongress für Speláologie. Stuttgart, 1969. Abhandlungen Bd. 3. S 41/1—6. 8. Jakucs László: A karsztok morfogenetikája. A karsztfejlődés varienciái. Budapest, 1971. 199—208. 9. Dénes György: Die Rolle der allmáhlich abgetragenen wasserundurchlássigen Decke in der morphologischen Entwicklung des Karstes, International Geographical Union European Régiónál Conference Symposium on Karst-morphogenesis. Budapest, 1971. 10. Dénes György: Az aggteleki Baradla-barlang Raisz-ága. Karszt és Barlang. 1970. II. 65—70. 11. Dénes György: Hozzászólás a zsombolygenetika kérdéseihez. Felszólalás a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1970. febr. 2-i vitaülésén. Karszt és Barlang. 1970. I. 12. 12. A Csapás-tető név Varga Imre színpetri lakos szerint onnan ered, hogy a fennsíknak ezen a füves-bokros részén legeltetni szoktak a falubeliek, és ezért a tetőn mindenfelé csapások húzódnak. 13. A talált cserépedény-töredék anyaga és kidolgozása hasonló volt azokhoz az aggteleki Baradla-barlangból, valamint a Bükk több barlangjából jól ismert és a hallstatti kultúra korába sorolt kerámiákéhoz, amelyeket Kemenczei Tibor a gömöri Balog-völgy menti Kiéte falu határának leleteiről elnevezett kiétei (szlo-