A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye élővilágának ismeretéhez

574 TÓTH SÁNDOR Réticsík — Misgurnus fossilis L.: Gyakori a patakban (bár közel sem él annyi, mint a fenék járó küllőből), de a sekély víz miatt itt nem éri el a szokásos nagyságot, így gazdasági jelentősége ennek sincs. Rendszerint 10 cm alatt marad. Kövicsík — Nemachilus barbatulus L.: Csak szórványosan fordul elő. Vágócsík — Cobitis íaenia L.: A kövicsíkhoz hasonlóan, csak kisszámban található. Törpeharcsa — Amiurus nebulosus Le Sueur: Az előző fajoktól eltérően, nem állandó lakója a Tardi-pataknak, pontosabban a Déli-Bükkre és a Bükk előterére eső szakaszának. Mindössze egyetlen példányát találtam Tárd község közepén, amint a patak kiszáradóban levő vizében vergődött. Minden bizonnyal korábban, az esőzések hatására megduzzadt vízben vándorolt fel a Borsodi ártérről, ahol helyenként igen gyakori. Kétéltűek — Amphibia A kétéltűek közül 9 faj és 1 változat előfordulását mutattam ki a patakból, vagyis a hazai fajoknak valamivel több, mint felét. Tarajos gőte — Triturus eristatus Laur.: A Tardi-patakban nem gyakori, a Kővölgy kijáratánál találtam két példányt. Pettyes gőte — Triturus vulgáris L.: Lényegesen gyakoribb a tarajos gőténél. Vöröshasú unka — Bombina bombina L.: A patak leggyakoribb kétéltű faja. A község területének kivételével (valószínűleg a kacsák miatt) mindenütt előfordul, elsősorban azonban a dús növényzetű, csöndes vízszakaszokat kedveli. A patakon kívül a forrásokban, azok környékén és a tocsogós, vizenyős területeken is jól érzi magát. A törzsalakon kívül nagy számban fordul elő zöld színű változata (var. viridis Marián) is, melynek hátoldala és végtagjai zöldek. Barna varangy — Bufo bufo L.: Nem gyakori, a völgy északibb részein elszórtan találtam. Igazi, nagyra fejlett példányával nem is találkoztam. Zöld varangy — Bufo viridis L.: Nagy számban él a Tardi-patak völgyében. A község területén is előfordul vermekben, pincékben, ahonnan éjszaka előjön, ilyenkor az utcán, járdákon is megfigyelhető. Zöld levelibéka — Hyla arborea L.: Az egész völgyben gyakori. Bár megfigyelése nem könnyű, mert színével jól beleolvad környezetébe. Erdei bóka — Rana dalmatina Bon.: A Tardi-patak völgyének egyik leggyakoribb békafaja. Az év nagy részét a vízen kívül tölti, a nyirkos réteken, tisztásokon, erdőszéleken tartózkodik. Téli álmát legtöbbször a víz iszapjában alussza. 1959 tavaszán, amint a jég eltűnt a patakról, különösen a Kővölgy kijárata környékén, nagy számban láttam a vízben, elpusztult erdei békákat. Közvetlenül az iszapon feküdtek, kivétel nélkül hasoldalukon és testük nagy részét penészréteg borította. Néhol 1 méteres szakaszon 4—5 példány is volt belőlük. Bizonyára telelés közben pusztultak el. Kecskebéka — Rana esculenta L.: Nem gyakori, csak egyesével fogható.