A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.

MADÁRTANI ADATOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN 545 odúlakó volta miatt leginkább együtt fordul elő a Dryocopus martiusszal. C) Viszonylag a legtöbb a montán elem a fenyvesek lakói sorában. Fészkel a Parus ater, a P. eristatus, a P. montanus és aCerthia familiáris; tavaszi-nyári gyakori itt-tartózkodásai miatt feltételezhető a Regulus regulus, Loxia curvirostra, Carduelis spinus, sőt még a Nucifraga caryocatactes költése is. D) A vegyes lomberdőkben élő speciesek legtöbbje nem válogat az élőhelyekben. A Corvus corax állománya az utóbbi időkben örvendetesen gyarapszik, az Aquila heliaca még egy-két helyen évente nevel fiakat. A Falco peregrinus-nak több, a F. cherrug-nak kevesebb fészke ismert. Ujabb Bubo bubo-adatok hiányoznak, ám innen ismert a Strix uralensis első hazai költése. 6. A szegélybozótosok szerepe az ország más területein is megtalálható hasonló biotópakénak felel meg. 7. A sziklás felszínek a Falco peregrinus megtelepedésében játszanak szerepet, vonulásidőben pedig átmenetileg a Tichodroma muraria időzik rajtuk. 8. A kultúrterületek által vonzott madarak között a déli lejtők gyümölcsöseiben helyenként mutatkozó Otus scops érdemel említést, és a már nem üzemelő kőbányák rendszeres lakója, a Monticola saxatilis. Összefoglaló jellegű munkámat végül egy faunalistával egészítem ki, melynek segítségével — a mellékelt jelzések alapján — az egyes fajokra vonatkozó további tájékoztatásokat kívántam nyújtani. Bízom abban, hogy dolgozatom a terület (madárvilágáról érdeklődő kutatókat tüzetesebb vizsgálatok végzésére inspirálja, hiszen a Zempléni-hegység hazai vonatkozásokban egyedülálló, de ugyancsak összetett szerkezetű avifaunáját tudományosan feltárni csak több szakember aktív összefogásával lehetséges. JEGYZETEK 1. Hazslinszky Frigyes: Magyarhon edényes növényeinek füveszeti kézikönyve. Pest, 1872. 2. Bulla Béla: Magyarország természeti földrajza. Bp., 1964. 3. Soó Rezső: Növényföldrajz. 1. kiad. Bp., 1945.; 4. kiad. Bp., 1964. 4. Bacsó Nándor: Magyarország éghajlata. Bp. 1959. 5. Formozov, A. N.—Qszmolovszkája, V. I.—Blagoszkonov, K. N.: Pticü i vraditeli lesza. Moszkva, 1950. 6. Keresztesi Béla: Magyar erdők. Bp., 1971, 344—346. 7. Fintha István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez. I. A Miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyve XI. (1972). 671—690. 8. Mocsáry Zoltán: Fekete gólya sziklán fészkel. Aquila 66 (1959), 266—267. 9. Radványi Ottó: Megfigyelések gyurgyalagtelepeken. Aquila 69—70. (1962—63) 267. 10. Farkas Tibor: Nagyfülemüle fészkelése a Bodrogközben. Aquila 59—62. (1952— 55), 393—394. 11. Radetzky Jenő: A billegető cankó hazai fészkeléséhez. Aquila 67—68. (1960—61), 213—216. 12. Schmidt Egon—Győry Jenő: A réti tücsökmadár előfordulása fenyvesben. Aquila 66. (1959), 289. 13. Szijj László: Ökológiai és állatföldrajzi tanulmányok a Kárpát-medence fakuszféléin. Aquila 63—64. (1956—57) 119—144. 35