A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.
536 FINTHA ISTVÁN A májusi-júniusi itt-tartózkodásai alapján bátran hozzájuk sorolható még a Nucifraga caryocatactes is'-'. A gyakoribb és egyéb állományokban ugyancsak megtalálható madarakról a hellyel való takarékoskodás miatt sem teszek említést. D) A vegyes lomberdők minden megjelenési formáját számos faj kedveli, de annál több bennük a madár, minél több szintre különülnek, s minél magasabb az álloimányalkotó fák átlagkora. A mindenütt elterjedt speciesek felsorolását mellőzve, inkább azokkal, az erdőállományokban nem válogató fajokkal foglalkozom, melyekről eleddig kevés szó esett: a hollóval és néhány ragadozóval. A holló (Corvus corax) bármennyire is megfogyott korábban, az utóbbi évtizedben lassan ismét szaporodni látszik. Ahol megtelepedésére kellően zavartalan helyet talál, ott hamarosan megjelenik, nemcsak a középhegységben, hanem az Alföldön is. így 1972-ben már 3 Debrecen közelében fekvő guthi erdőben nyár elején a kirepültekkel együtt 12-re gyűlt össze számuk. (Sajnálatos ugyanakkor, hogy az erdő gazdáinak nemtörődömsége miatt a „trófeavadászok" jó néhányat lőttek le belőlük!) A Zempléni-hegységben 1964-től 1969-ig rendszeresen, az év minden hónapjában láttam hollót. Érdekes, hogy még a város közelében is letelepedtek (a Sátoraljaújhely szélében emelkedő Magas-hegy oldalában 1964—68 között minden évben két fészkéről tudtam). Legszámosabban mindig Füzér—Pusztafalu—Nagymilic térségében figyeltem meg, hol becslésem szerint legalább 5—6 fészkének kellett lenni. Egy alkalommal (1967. szeptember 30.) a Nagymilic alatti Kékvíz-forrás rétje fölött 12, a füzéri vár fölött ugyanakkor még 4 tűnt fel a levegőben. Hosszan elszórakoztattak, amint nem 1 túl magasan keringve-forogva szálldostak a vénasszonyok nyarának színorgiái közepette, időnként mély, rekedt korrogással le-leszólva az átlátszó fényes csíkokra foszlott felhőrongyok alól. A füzéri vár fölött egyébként minden ottléteimkor 2—6 körözött, de állandó holló-megfigyelő helyem Istvánkút mellett is volt. Itt csupán egyet-kettőt láttam alkalmanként. Valószínűleg egy fészkét rejtetlek a közeli erdőségek, mint a Komlóska-völgy közepe táján is, hol szintén csak egy párral találkoztam rendszeresen. A ragadozó madarak közül a gyakoribb Milvus migrans, Accipiter gentilis, A. nisus, Buteo buteo mellett az Aquila chrysaétos előfordulásaival számolhatunk, bár Pátkai megemlékezik két, Füzérradvány közelében szedett fiatalról (1947 előtt) 26 . A Milvus milvust csak három esetben figyeltem meg: Kőkapu, 1965. április 15.; Sátoraljaújhely-Szárhegy, 1965. október 3.; Pengőkő, 1966. május 7. Az Aquila heliaca kékedi fészkeléséről ugyancsak Pátkai tesz említést 27 . Parlagi sast magam Hosszúkő rétje fölött 1965—'68 között minden nyáron rendszeresen láttam (1—3 példányt), de szórványosan (1967-ben és 1969-ben) a Nagymilic alatt és a Tolvaj kő közelében is. Az Aquila clanga egy észlelési adat alapján (Komlóskavölgy, 1968. III. 31.) szerepel a katalógusban, a Circaétus gallicus Szegi melletti költéséről ugyancsak Pátkai Imre ad hírt 28 . A sólymok köréből a Falco cherrug ritkábban, a F. peregrinus gyakrabban mutatkozik. Korábbi forrásunk 29 szerint a Kemence-patak közelében levő erdőkben 2—2 fészkük volt. Más helyekről is való gyakoribb
