A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

508 NAGY GÉZA tek dalolva, megismételve a következő háznál a táncot. Ezt a szokást pünkösd járásnak vagy ászlóhordásnak nevezték. Hétköznap esténként is összejöttek egy-egy órára a lánycimborák. Vacsora után kiültek a ikapuba beszélgetni, mert minden csapat lánynak volt egy helye, ahol esténként találkoztak. Itt is megjelentek a fiúk és szemben ülve a lányokkal, ők is részt vettek a beszélgetésben. A Felvégen Lakó lányok rendszerint a Templomdombon tanyáztak. Az első világháborúig szívesen mulattak a lányok a jaköszörűvel. Ez egy függőleges tengelyre szerelt kerék volt. A forgó tengelyrészre kötelet csavartak és azt húzva hozták forgásba a kereket. 3—4 lány a kerékre ült, 2—3 lány pedig húzta a kötelet, így forgatva a kereket. Ezt azonban később a szülők nem engedték meg, mert a lányok könnyen leszédültek róla és összetörték magukat. A nyári időszakban a pünkösd járáson kívül volt itt a lányoknak olyan szórakozási alkalma is, melyet szintén a legények szigorú kizárásával végeztek. Ilyen volt a fürdés. „Fürödni a Karcsára csak este mentünk, de akkor is csapatba. Isten ments vót úgy mint most, hogy a jányok a fiúkkal fürödnek." Esténként összeszedelőzködtek az egy csapatba tartozó lányok és elmentek a Karcsára. Már otthon magúikra vettek egy használtabb viganót és abban fürödtek meg. Persze sokszor előfordult, hogy a fiúk meglesték a lányokat. Ha a lányok észrevették őket, akkor kijöttek a vízből és inkább hazamentek, de akkor sem fürödtek együtt a fiúkkal. Ez a 30-as évekig volt így. Később annyiban változott, hogy délután is elmentek a lányok fürödni, de még akkor is csak maguk közt voltak. Ma viszont már nem számít, és a fiúkkal együtt fürödnek. Ma már minden lánynak van fürdőruhája is. Az őszi betakarítás után megkezdődött mindenütt a fonás, több idejük lett a lányoknak. Amikor a fonóház megnyílt számukra, akkor már többet voltak együtt a lányok. A fomóházba nemcsak este jártak fonni, hanem nappal is. tehát mindennap találkoztak, illetve együtt voltak. Persze nemcsak a fonóházban találkoztak, hanem egy-egy csapatból egymáshoz is elmentek a barátnők. Volt úgy, hogy csak ketten-hárman, de volt úgy is, hogy 5—6 lány is ment egy-egy cimborájához. Rendszerint reggel 9 óra felé mentek, s ott maradtak délután 2—3 óráig. Ebéddel mindig a háziak kínálták meg a lányokat. Szombaton este nem fontak a lányok, hanem kézimunkáztak, varrtak, készítették a staférungot, de ezt a munkát is a fonóházban végezték. Ez nem volt kötelező, azért voltak olyan lányok is, akik szombat este nem vittek magukkal a fonóházba semmit, hanem csak beszélgetni mentek. Akik varrnivalót vittek magukkal, azok se'm varrtak egész este, hanem egy idő után abbahagyták és a fiúkkal együtt játszani kezdtek. A fonóban rendszerint a Csörög a korsó és a Kútba estem elnevezésű játékot játszották. „Jó vót ez a játék arra, hogy így megtudtuk, hogy melyik fiú melyik jányt szeretné, vagy a jánynak melyik fiú áll közelebb a szívéhez. Mer a játékba mindég azt választotta mindegyik, akit szeretőjének szeretett vóna." Karácsony és újév között szünetelt a fonás, ilyenkor varrtak a lányok a fonóházban. Üj esztendő után pedig megkezdődtek a meghívások. Ha valamelyik asszony nem bírt a fannivalóval, meghívott egy estére egy-egy