A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

504 NAGY GÉZA Az ötvenes évek közepétől a városi ruhával együtt egyre jobban ter­jed a kozmetikai szerek használata is. Ma pedig már ezeknek a szereknek a használatát tartják természetesnek, mint ahogy a levágott hajat, a forró­nadrágot, nadrágkosztümöt, miniszoknyát is természetesnek tartják. Sőt! Azt szólják meg az idősebbek, aki nem halad a korral, aki gyermekét a régi módon akarja öltöztetni. Egyre többen hordanak festett szemöldö­köt, piros körmöket, s újabban a régi hátköznapi lábbeliviselet, a bocskor, melyet használt csizmaszárból fűzettek, viselése kezd ünnepi viseletté válni. A lányok barátkozása tulajdonképpen már az iskolában megkezdő­dött. A régebbi időben ez nem jelentette az egyívású, egy évjáratú lányok barátkozását, hanem lehettek barátnők, cimborák a fiatalabb, vagy éppen­séggel az idősebb évjáratból, mivel az isikolába nem külön jártak az osz­tályok, hanem osztatlan iskola lévén, 1—fi. osztályig együtt voltak a tan­teremben. ,,A cimborák mán az iskolában kialakultak. Mink 16-an vótunk egy csapatba. Igaz, vót köztünk olyan, aki egy-két évvel vénebb vagy fiatalabb vót, de az nem számított. Sose veszekedtünk együtt, de ha más csapat megbántott minket, hát nem hagytuk minik se magunkot. Az se számított a csapatunkba, hogy ki vót a gazdag vagy ki vót szegény, vagy hogy más vallású vót. Igen jól megvótunk egymással. A másvallású is elgyött velünk vosárnap délután a templomba, karácsonyba meg mink is elmentünk a katolikus cimboránkkal az éjféli misére." A barátkozásnak az alapja inkább a lakhely volt. Az egy falurészben lakó lányok mindig együtt cimboráskodtak, s csapat volt a nevük. Régen, az 1800-as évek végén, amikor a falu csak az Alvéghői és a Felvégből állt, az alvégesi meg a felvégesi lánycsapatokról beszélhetünk, azonban az első világháború végére, amikor kialakult a Szőlőhomok, a Telek, a Gát­"zög, a Felvég és az Alvég közti határ elmosódik, az itt levő lánycsapatok­nál már nem találhatjuk meg az elkülönülést, viszont az új falurészek lánycsapatai elkülönülnek az ócskafalu lánycsapataitól. Vallási és vagyoni elkülönülésről tehát nem beszélhetünk a lánycsapatoknál, hanem 1938-ig kizárólag csak az egy helyen lakás határozta meg a lánycsapatok ki­alakulását. A csapatoknak nagy jelentőségük volt a fiatalok társaséletében. Job­ban vigyáztak egymásra, mintha a legnagyobb szülői felügyelet alatt lettek volna, s olyat nem tett egyikük sémi, .amit a falu Íratlan erkölcsi törvénye megtiltott. A csapatok ősztől tavaszig fonókázat tartottak. Amikor megkezdődött a fonás, elmentek és megegyeztek azzal a gazdával, gazdasszonnyal, akinél fonni akartak (minden falurészben volt ugyanis olyan család, ahol min­den évben fonóház volt). Vállalták a fonósgazdasszony feltételeit, hogy rendesen viselkednek, hetenként egyszer, szombatom, feltapasztják a ház földjét, biztosítják a fonás idejére a petróleumot, a fonáshoz a lócákat, tavasszal pedig (kimeszelik a házat, illetve segítenek a kimeszelésében Ezután került sor az áldomásra, de ezt már a lánycsapathoz tartozó fiú­csapat fizette — mert minden lánycsapathoz tartozott egy fiúcsapat is —, a fonás megkezdése utáni héten. Ezzel pecsételték meg tulaj dómképpen a megállapodásukat. A fonósgazda vállalta a fonóház biztosítását, s tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom