A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
434 PALÁDI-KOVÁCS ATTILA a mellkas fölött megkössék. A batyut általában hosszabb távon cipelik, s nem nevezik batyunak az udvarról, szérűskertből durva vászonlepedővel az istállóba vitt széna- vagy szalmacsomót. Ezt általában nem is kötik fel a hátukra a jószág ellátását végző férfiak, hanem egyik vállukon átvetve, a kezükkel megfogják a ponyva két szabad sarkát, esetleg kezükre csavarják a ponyva sarkain levő kötőléket. Batyunak nevezik azonban azt a rőzse-, fű-, szénaterbet, amit az asszonyok a mezőről szállítanak a hátukon a faluba. Ez esetben a batyuzó lepedővel akkurátusan, szilárdan erősítik hátukra a terhet, a lepedő sarkait elől jól megkötik, s a terhet úgy igazítják el, hogy ne húzzon félre. A batyu megnevezésére Borsod-Abaúj-Zemplénben három szóalak használatos: a batyu, ,a zajda és az ajda (lásd 1. térkép). Az utóbbi kettő tulajdonképpen ugyanazon szó két alakja, különválasztásukat egyedül hangtani szempontok indokolják. A térképről leolvasható, hogy a batyu, a zajda és az ajda terminus elterjedtsége között nem húzható éles határ. Durván megvonva területeiket a Cserehát keleti peremét, a Hernád völgyét tekinthetjük átmeneti zónának. A zajda, ajda Zemplénben szinte kizárólagos, túlnyomó Abaúj keleti felében, s csak szórványosan fordul elő Borsodban (Ónod, Bocs, Irota). A Cserehát közepém, Abaúj és Borsod határán kis foltot képez, amelynek magyarázatára a későbbiekben még visszatérünk. A zajda szó helyenként a Tisza vonalát is átlépi dél felé (Tiszadob, Tiszaeszlár). A batyu terminus a magyar nyelvterületen, a ponyvával cipekedő északi zónában uralkodó megjelölés. A Vág völgyétől nyugatra, a Mátyusföldön, Csallóközben a butyor szó a megfelelője, onnan keletre végig, egészen a zajda vonaláig, a Bodrogközig a batyu terminus használatos. A lepedőbe kötött, kisebb méretű csomag, teher megnevezésére a magyar nyelvterületen egész sor terminus ismeretes: bugyor, pútyor, motyó, gönc, köcőlék, puzsér, túrba, pintli, pucólék stb' 1 . Ezek a nyelvjárási szavak azonban általában nem a háton cipekedő, batyuzó vidéken, hanem elsősorban a Dunántúlon használatosak. A magyar népi teherhordás, szállítás vizsgálata során feltétlenül számolni kell velük, de a Borsod-AbaújZemplén megyei batyuzás terminológiájának vizsgálatakor mellőzhetők. 2. A durva vászonból készült batyuzó lepedő neve A batyuzó lepedőknek legalább két alaptípusát kell elválasztanunk egymástól. Ezek között nemcsak a vászon minőségében mutatkozik különbség, de méretben, formában és a használat módjában, alkalmait tekintve is különböznek. Bizonyítékul idézzük Gunda Béla közlését: „Boldogkőváralján szalma, fű, széna, rőzse hordásához az ajdát durva lepedőből kötik fel, amelynek sarkain hosszú kötőszalag, trák van. Ezt a durva zsákvászon lepedőt ponyusnak. hívják. Ajda csak akkor lesz belőle, ha már teherrel a háton fekszik. Ha vásárra, piacra, lakodalornba mennek, ha elhagyja az asszony a falu határát, akkor fehér abroszból köti az ajdát. Az abrosznak trakja nincs 5 ." Ugyanott az idősebbek trakkos ponyus-sal vették hátukra a put-ot (puttonyt) is 6 , az asszonyok pedig ponyusba kötve, a hátukon hordták fel a trágyát a meredek szőlőhegyekre.
