A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

414 DOBROSSY ISTVÁN rendszerén belül viszont folyamatosan megváltozott a vetett növényféleségek termesztési aránya. A termesztési arányok eltolódása, megváltozása együtt járt a rostnövények termesztési helyének megváltozásával, s ezzel párhuzamosan a termesztés területének folyamatos csökkenésével. Borsod, Abaúj és Zeimplén megye falvaiban — a Hernád folyó alsó vidékét és a dél-borsodi falvakat kivéve — a kendert, termesztésének megszűnéséig mindenütt a fordulókényszer alól kivett földeken, kerti jellegű művelésben termesztették. A termesztés színtereit a gazdálkodás rendszere határozta meg, ezt pedig lényegesen befolyásolták a táj egyéb adottságai, a föld minősége, a határ termesztési lehetőségei. A nyomásos rendszerben megművelt szántóföldön a gabonaféléken kívül mást nem is lehetett termeszteni. A kender, a len, de kezdetben a kukorica és a dohány is a kertek végében, a kertek mögött kapott helyet

29

. A termesztés színterére utaló kertek mögött elnevezés a falu alá nyúló szántó- és rétföldet jelölte, s ez különítette el a határt a falu beépített területétől

30

. Ennek nyomai még recens gyűjtések során is felfedezhetők. Így pl. Megyaszón a kenderföldek közvetlenül a falu alatt voltak. Legtöbben ide vetették a kendert. Akinek itt nem volt már földje, az a határbeli földek végébe, a patakok mellé, a völgyes helyeken vetett kisebb-nagyobb parcellákon kendert. A falu alatti kenderföldeken való termesztés az Alföld középső területének kivételével a parasztgazdaságokban mindenütt általános volt

31

. A Taktaközben még a XIX. század végén is minden telek után osztottak kenderföldet a falu alatt

32

. A falu alatti kenderföldeket általában úgy jelölték ki, hogy kívül essen a határra érvényes vetésforgón, másrészt lényeges szempont volt, hogy közel legyen a faluhoz. Ezek a földterületek aztán nemcsak osztódtak, hanem a falvak növekedésével többnyire be is épültek. így Borsodszentgyörgyön a belterületen a Kender-út elnevezés utal arra, hogy régen ezen a területen nemesi kenderföldek voltak. Járdánházán a belterület kenderföld elnevezése szintén a régi, megszűnt kenderföldek emléke

33

. A borsodi Kánon, az abaúj i Abaúj váron és Pányokon, de a Hernád völgyében, így Kiskinizsen is az öröklődő kenderföldek szintén a falu alatt voltak. Kánon a falu végét kenderföldnek nevezik

;i/l

. Ezeket a földeket, ha be is építik, vagy ha más célra használják, esetleg más növényféleségeket vetnek bele, régi kenderföld elnevezés megmarad, s a falvak lakói ezeket napjainkban is őrzik. A kender termesztésének másik színtere a határ volt. A kenderföld, vagy kenderhely vagy mindenkorra kijelölt, változatlan helyű darab föld volt (Hernádpetri, Fony), vagy a nyomástól elkülönítve, a nyomások változása szerint osztották ki, egy tagban (Csecs, Alsótelekes)

35

. A határbeli kendertermesztés során a XVII—

XIX. századi adatok szerint a legtöbb falu kenderföldjei még együtt vannak, de olyan adatokat is találunk, amikor az egyes falvakban két-három, sőt öt darabban levő kendertermc terület ismeretes. A kenderföld elnevezés ekkor még a kendertermesztés színterére utal, de korántsem biztos, hogy mindenütt és mindig csak kender kerül a kenderföldbe. Muhi, Hídvég, Girincs, Sajószöged, Nagycsécs példája bizonyítja ezt, ahol a dinnyét és a kölest a kenderrel egy földbe vetették

36

. A XX. században a határ kenderföld vagy kenderföld-dűlő elnevezése már csaknem kizárólag -más növény termesztésére utal. Megy-