A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBN 401 72. Az állattartó gazdák közül minden évben megválasztott személy, aki a járandóság beszedésén kívül a legelőre kihajtott állatok számát is ellenőrizte. 73. A véka negyedrésze (8 liter), dongafából készült, fogóval ellátott mérőedény. 74. Szláv eredetű, a brekovica = berkenye szóból származik. (Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Budapest, 1955. 82.). 75. Hasonlóan készítették Kismarján. Vö.: Varga i. m. 382. 76. Megajándékozásukat és a kántálást a sertéstartásról írott tanulmányomban közöltem. Vö.: Tagán i. m. 165. 77. Vö.: Moór Elemér: Az állattartással kapcsolatos szokások, hiedelmek és babonák Rábagyarmaton. Ethn. XLIV. 1933. 59. 78. A tojás gyarapodást segítő szerepe más vidékeken is ismert. Vö.: B. Bene Zsuzsa: A tejjel kapcsolatos hiedelmek és szokások a Csereháton. Népr. Közi. II/l—2. 1957. 195.; Moór i. m. 59. 79. A csordás háza a falu felső részén van. 80. Üj falurész az alvégen, korábban Szakácsék előtt kürtölt először. 81. Szabadfalvi i. m. 60. 82. Uo. 83. Az avar szó alatt nem az erdei fák lehullott száraz leveleit értik, hanem az erdőben, mezőkön nyáron megnőtt és lábon megszáradt füvet jelenti. Vö.: Szabadfalvi i. m. 62. Vágáshután a nyári hónapokban az asszonyok az új erdőirtásokba (seksió) jártak sarlózni. A füvet (trava) az erdőn megszárították, és ponyvában (travnicka) hordták haza téli takarmánynak. 84. Vö.: Szabadfalvi i. m. 73.; Tagán i. m. 148. 85. Györffy István: Állattartás. A magyarság néprajza II. köt. Budapest, 1942. 123. 86. Balassa i. m. 132. 87. OL. KL. Lad. 22/a. No. 173. 88. OL. KL. 16. cs. No. 159. 89. A magyar korona ..., 1897. 90. MStK 99. köt. 91. Uo. 92. StIK 1960—1964. 93. Gaál i. m. 229.; Szabadfalvi i. m. 78. 94. Éber i. m. 99. 95. Balassa i. m. 136. 96. Korponay i. m. 284. 97. A szénamunkát és a takarmánykészítést a Zempléni-hegységben részletesen feldolgozta Ikvai N. és Balassa I. (Ikvai, Szénamunkák... ; Balassa, Földművelés .. .) 98. A Hegyköz kis határú hegyi falvaiban — Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta, Hollóháza — elsősorban a padláson tárolták a szénát (Balassa i. m. 162.). 99. A népi állattartás építményei Filkeházán c. dolgozatomban (Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely, 1971. 105—130.) közölteket újabb adatokkal egészítettem ki, másrészt elsősorban a szarvasmarhatartás szempontjából foglalom össze. 100. Vö.: Selmeczi Kovács Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban. Herman Ottó Múzeum Évkönyve X. 1971. 435. 101. Vö.: Balassa i. m. 103—104. 101/a. Ezt a takarmánytárolási módot Pest megyében is alkalmazták. (Vö.: Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi felében. Népr. Ért. XXVIII. 1936. 55.) 102. Az ól elnevezés a Hegyközben és a Zempléni-hegység falvaiban is elterjedt (Gönyey Sándor: Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete. Népr. Ért. XXXI. 1939. 121.; DENIA 165. Vö.: Varga i. m. 3«5. 103. Gunda Béla: Ethnographia Carpathica. Budapest, 1966. 333. 104. Vö.: Györffy István: Magyar falu, magyar ház. Budapest, 1943. 88. 105. Vö.: Varga i. m. 343. 106. A környező falvakban is ez az istálló leggyakoribb elhelyezési módja (Gönyey i. m. 127.; DENIA 165.; Vohradnyik Géza: Egy kishutái parasztházban. Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely, 1971. 103.). Kismarján csak a szegényemberek, napszámosok építették a lakóházhoz (Varga i. m. 387.). Vö.: Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán. Népr. Közi. 1968. 1—2. 42. 26