A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
396 PETERCSÁK TIVADAR Amikor tejescsuprot vásároltak, nem a fülét fogták meg, hanem belülről jól mélyen a peremén, hogy mindig addig legyen benne tejföl. A jeles napok közül karácsonyhoz, újévhez és vízkereszthez fűződik néhány, termékenységet fokozó, szerencsét és hasznot hozó cselekedet. Karácsony viliáján az első bobájkát 1 *' 1 a tehenekkel etették meg, hogy sok tejet adjanak a következő évben. Újévkor a gazdák versenyeztek egymással, hogy ki itatja meg először a marháit, mert azok lesznek a legfrissebbek, leggyorsabbak abban az évben. Vízkeresztkor a pap megszentelte a patak vizét, amiből igyekeztek minél előbb megitatni a jószágot, mert ez szerencsét és hasznot jelent. A földművelés szempontjából fontos a szarvasmarha trágyája, mert olyan tápanyagokat (nitrogén, foszfor) tartalmaz, amelyek földbe juttatása fokozza a terméshozamot. A szántóföldek gyenge minősége miatt a trágyázás már a XIX. század első felében is jelentős. „Szántóföldjei általlyán fogva Dombosak, határja Hegyes Völgyes Kövitses ritka — a trágyát nagyon meg Kivánnya melly nélkül majdan semmit sem teremne" 18 '^. A trágyát rendszerint kétszer — ősszel és télen — hordták ki a szántóföldekre. Ősszel szekérrel, télen lacsuha- vagy egészszánkával szállították ki a ganajt (26. kép). Trágyahordáskor az egész család segít rakni a szekeret, a gazda pedig egy deszkalappal, a iapuc/ca/ával mindkét oldalon ledöngöli, végiglapuckolja, nehogy lehulljon útközben. A mezőn a trágyát apró kopkákba, kukly ákba rakják le. így könnyebb szétoszlatni, szétrázogatni. A marhatrágyát felhasználták még a földes padlójú házak ereszgetésére is, ezzel a döngölt föld porosodását és repedezését akadályozták meg 18 ' 1 . Még az 1950-es években is zömmel döngölt padlójúak voltak a lakások. A ganajt egy vödörben vízzel jól elmosták, majd a földre térdelve csutakkal kenték szét. Ezt a munkát kizárólag nők végezték minden hét végén és az ünnepek előtti napon. A szarvasmarhatartás változása és jellege Korábbi történeti adatok hiányában a filkeházi állattartás hagyományos formáit a XIX. század második felétől lehet részletesebben áttekinteni. A község egész foglalkozási struktúráját, a gazdálkodás rendszerét, ezen belül a szarvasmarhatartás funkcióját és jellegét befolyásoló alapvető gazdasági és társadalmi változások azonban éppen a XIX. század végétől kezdődően zajlanak le. Az első jelentősebb változást az 1870es években megtörtént tagosítások okozták. Ennek hatására veszítette el a község távolabbi legelőjét, és megszűnt az igavonó ökrök és növendékmarhák kintháló gulyában történő félszilaj legeltetése. A földművelés rendszerében bekövetkezett további változások is a belterjesebb állattenyésztésnek kedveztek. A századforduló évtizedeiben a nyomásos határhasználat pihentető fordulóján belül az ugarföldek területe minimálisra csökkent, helyette takarmánynövényekéi és kapásokat ültettek. Ezzel a réti széna mellett megnőtt a szálas és szemes takarmányok jelentősége a szarvasmarha téli takarmányozásában. A még meg-
