A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 389 ha újév reggelén jól megfigyelte a gazda, hogy férfival vagy nővel találkozott először. Ettől függően bika- vagy üszőborjút ellik majd a tehén 149 . Az elles napján különös gonddal vigyáztak, nehogy kölcsön adjanak valamit a háztól, mert azzal a hasznot viszik el. A kisbornyút rögtön az anyja mellé teszik, hogy lenyalja, ha pedig már lábra tud állni, külön kötik, nehogy megfeküdje a tehén. Az elles után néhány órával az aszszonyok tisztesfüvet, gabonaszemeket raktak langyos vízbe, és az először kifejt sárgás tejjel összekeverve megitatják a tehénnel. A tevékenység célja a termékenység és a tejhaszon biztosítása volt, valamint védekezésül szolgált a boszorkányok rontása ellen 150 . Az elles után 3—4 napig a tej nagyon sárga és sűrű, ezt freccstejnek, fröccstéjnek v. /curásztának hívták. Az első napos tejet a borjúval itatják meg, mert ezt jó hashajtónak 151 tartják, utána azonban néhány napig megfőzve és cukrozva fogyasztották a túrószerű ételt 152 . Ha bikaborjút ellett a tehén, a freccstej elfogyasztása után a fiúgyerekek arcára vizet locsolt az anyjuk, hogy ugrósabb legyen a bika, miközben ezt mondta: „Ugrálj bika az üszőcskére!" A kisborjút akkor szoptatják először, amikor megszárad és fel bír állni. Előtte 3—4 órával szénát, lóherét adnak a tehénnek, langyos vízzel megitatják. A szoptatáshoz az anyjához vezetik a borjút, és ha nem kezd el magától szopni, a gazda az egyik ujját tejbe mártja, és a borjú szájába dugja, hogy rászokjon a tejre. Egyesek nem engedik szopni, inkább kifejt tejjel itatják, mert a szopás legyengíti a tehenet, különösen akkor, ha már megerősödött a borjú. Naponta háromszor adnak tejet a borjúnak, az első napokban egy-egy litert minden alkalommal, majd 2—3 literre növelik. Hat-nyolc hetes korában választják el vagy azonnal, vagy fokozatosan csökkentve a tej mennyiségét. A takarmányra puha sarjúval, szénával szoktatják. Ha az elválasztás nyárra esik, és a borjút az anyjával kiengedik a legelőre, szúrós drótot, lenyúzott sündisznóbőrt vagy szegekkel kivert bőrdarabot kötnek az orrára a szopás megakadályozására 153 . A borjúnak az elles után azonnal vagy néhány nap múlva adnak nevet, amikor már megismerik néhány tulajdonságát (fürgeség, pajkosság stb.). Addig csak boci, bocikám a neve. Az elléskor azoknak adnak rögtön nevet, amelyeknek a színe vagy valamilyen külső jele ezt indokolja, vagy ha a család egy korábbi kedves állat nevét akarja továbbra is fenntartani. Egyre többen adnak női és férfi keresztneveket a borjúnak. Női nevet az üszők kapnak: Rózsi, Iboly, Mandul, Bözsi, Manci, Viol, Zsuzska, Zsuzsi, Kati, Fáni, Lili, Juci, Sári, Gyöngyi, Rézi. A bikaborjaknak leggyakrabban az alábbi férfineveket adják: Sándor, Sanyi, Kálmán, Gyuri, Matyi, Samu. Tulajdonság alapján nyert és különleges nevek: Betyár, Fickó, Gebecs, Cinda, Fátyol, Kedves, Citrom, Szekfü, Cifra, Kontesz, Csömör, Linka, Boglár, Csengő, Virág, Bojtár, Böjti, Bimbó, Huszár, Árva, Nyalka, Mályva, Szünyő, Tündér, Gyöngyös, Piros, fíajnal 154 . Az anyja nevét soha nem adják a borjúnak, és ha állatot vásárolnak, az új helyen is ugyanúgy nevezik. A kisborjút az egész család szerette, jobban gondját viselték, mint a felnőtt állatoknak. A kisborjú-
