A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 371 nyozásra való tavaszszalmát, töreket, pelyvát. A csűröket a lakótelken háromféle módon helyezték el: az elterjedtebb forma, amikor a lakóépületre merőlegesen, annak a végében áll, és az udvart lezárva elrekeszti a mögötte húzódó kertet (3. kép); a másik esetben a házzal párhuzamosan, az udvar túlsó oldalába építették; a második világháború utáni kőcsűröket pedig a lakóház végében találjuk 101 . A csűrök általában háromosztatúak (4. kép): középen a szűrő, két oldalt a csűrfiókok, helyezkednek el. Ezek oldalához külön kis fiókokat építettek a pelyvának, •ez a pelyvásfiók, pelyvatartó v. pelyvakas (5. kép). A szűrő feletti rész (szűrőtorok) gerendákra fektetett rudakból áll, ide rakják a szálas takarmányt, hogy alulról levegőzzön. A legrégebbi csűrök boronafalú épületek voltak (6. kép), jelenleg ilyen már egy sincs a faluban. A századfordulótól terjedtek el a gerendavázas, magasabb csűrök. Ennek egyik oka lehetett a cséplőgéppel való cséplés elterjedése, és az alacsony csűrökbe a géppel nem tudtak beállni. A nagy kövekre rakott talpfákat csapolással illesztették egymásba. A függőleges gerendák végeire nyelvet faragtak, majd a talpfában ill. a felső koszorógerendában kivésett fészekbe állították. A csűr oldalait kb. 1,5 m magasságig paticcsal fonták be, a szűrő két oldalát még sárral is betapasztották. A csűrök magas, szarufás tetőszerkezetű, zsúpszalmával fedett épületek. Kaput csak újabban készítenek (7. kép), a szűrő hátsó részét az állítható leppentő — amit két ágas fa tartott — szinte teljesen lezárta és megakadályozta, hogy az eső és a hó beverjen. A bejáratot télen zsúppal rakták be. A második világháború után a lakóházak végéhez épített egyosztatú csűrök tartóoszlopait kőből rakják, oldaluk deszkázott, tetőzetük cserepes. A többi csűrt ma is zsúpszalma fedi, ennek pótlására minden évben kézzel csépelnek. A szántóföldi szemes takarmányoknak főleg a sertéstartásban van lényeges szerepük, de a kukoricagórót és a kukuricahajat a szarvasmarhával is megetetik. A kukorica letörése után néhány nappal vágják ki a szárat laposkapával, és szalmakötéllel kévébe kötik. A kévéket csomóba rakják, ahol egy ideig szárad, majd lajtrás szekerén a gabonakévékhez hasonlóan szállítják haza. Otthon a csűrben a szalma tetejére rakják, ha ott nincs hely, a csűr és a szalmakazal oldalához állítják. Az is előfordul, hogy a kertben csomóban, kupacokban áll, míg a jószág be nem szorul a legelőről 101 *. Akkor ugyanis ezzel kezdik a takarmányozást, mert a tél végére sokat veszít tápértékéből. A szarvasmarha téli takarmányozásában abrakként felhasználják még a tököt és a répát, pelyvára vágva etetik. A szarvasmarha elhelyezése, takarmányozása és gondozása A szarvasmarhát a lóval közösen istállóban tartják. Az istálló elnevezés csak újabban és néhány családnál használatos, a legelterjedtebb hagyományos neve ól 102 . Mielőtt az ólat részletesebben megvizsgálnánk, nézzük meg a belső telken való elhelyezkedését, mert az udvar beosztása és a rajta levő épületek a gazdálkodás jellegét és a parasztság társadalmi 24*
