A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 361 igáztak, a napszámosoknak pedig esetleg egy tehene volt, amit az egész évben megkeresett takarmánnyal tartottak ki szűkösen tavaszig. 1945 után az 5—6 holdas gazdaságokban lovat igáznak, az 1—5 kat. h. szántófölddel rendelkezőknél továbbra is a tehén a vonóállat. A lóállomány szaporodását a nagymértékű kaolinfuvarozás is elősegítette, mert a gyorsabb lóval naponta többször lehetett fordulni. 1956-ban a 23 ló mellett 36 tehén és 35 egyéb szarvasmarha van a faluban 40 , 1960-ban 86, 1969ben pedig 84 a számuk 41 . Az 1950-es, 1960-as években a szarvasmarha igavonó szerepének csökkenésével párhuzamosan egyre többen hizlalják az állatforgalmi vállalathoz leszerződve a szaporulatot. Ez utóbbi haszonvétel azoknál jelentős, ahol továbbra is a mezőgazdasági munka a család főfoglalkozása, vagy ahol valamilyen nagyobb beruházásra (pl. építkezés) készülnek. A család tejtermék-szükségleteinek biztosítása továbbra is lényeges cél, de a két világháború között még fontos pénzkeresetnek számító piacozás teljesen megszűnt. Az évszázadok folyamán a haszonvétellel együtt változtak a szarvasmarhafajták is. A XVIII. században még egész Magyarországon a magyar szürke marha az elterjedt, amit elsősorban igavonóként és hústermelésre használtak. Ezután fokozatosan a jobban tejelő nyugati fajták honosodnak meg 7 ' 2 . Területünkön egészen a XIX. század végéig a magyar fajta tenyésztése dominál. 1895-ben a 94 szarvasmarhából 60 magyar, 30 mokány v. riska és csak 4 a pirostarka 43 . A magyar szürke fajta állomány 1895 és 1911 között Észak-Magyarországon 46,8 százalékkal csökkent, a jobban tejelő pirostarka pedig 342 százalékkal emelkedett 44 , Filkeházán azonban még mindig csak fele (19) a magyar fajtának (36) 45 . 1935-re már az egész megyében legelterjedtebb pirostarka van túlsúlyban 46 . A szarvasmarha jelenlegi tartásmódja, takarmányozása nem választható el attól az általános fejlődéstől, ami az extenzív állattartástól az intenzív, istállózó szarvasmarha-tenyésztéshez vezetett. Magyarország állattartásában a XIX. század utolsó harmadáig az extenzivitás dominált 47 . Ebben szerepet játszott, hogy nagy kiterjedésű legelők és rétek álltak rendelkezésre, másrészt a háromnyomásos gazdálkodás hagyományos rendjében nem volt helye a különféle takarmánynövényeknek. Elsősorban gabonafélék termesztésére törekedtek, a réti szénán kívül esetleg a gabonafélék szalmáját, pelyváját, törekjét és korpáját használták fel az állatok takarmányozására 48 . A belterjesedés folyamatát segítette a takarmánynövények magyarországi meghonosodása a XIX. század folyamán, a jól tejelő nyugati szarvasmarhafajták elterjedése, és kényszerítő körülmény volt a legelők rohamos csökkenése 49 . Az állattartás intenzivitásának fokát, ami a takarmányozás függvénye, elsősorban a földművelés fejlettségi szintje határozza meg 50 . A föld gazdaságos kihasználásához és műveléséhez viszont szükség van az állatok igaerejére és trágyájára, így a szarvasmarhatartás színvonala erősen visszahat a földművelésre, meghatározza azt 51 . Ha a marhát igázzák, és azt akarják, hogy sok tejet adjon, akkor a legelő és a rétek szénája mellett a szántóföldeken termesztett szálas- és szemestakarmányok fontos szerepet kapnak a tenyésztésben.
