A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
360 FETERCSÁK TIVADAR ugarfordulóra osztották. Az őszi után a szántóföldet ugaron hagyták, és aratás után mindjárt ráhajtották a jószágot, ami a beszorulásig járta 21 '. Az ugarral egyrészt pihentették a földeket, másrészt legelőterületet biztosítottak az állatoknak''' 0 . Az ugaroltató háromnyomásos földművelési rendszert a századforduló és az első világháború körül fokozatosan felváltotta az ugar nélküli rendszer 31 . A határt eszerint is három részre osztották: 1. őszi forduló — őszi búza; 2. tavaszi forduló — gabona (rozs), tavaszi búza, árpa, zab; 3. pihentető forduló — kapások, lóhere, bükköny, ugar. A harmadik nyomáson belüli változás még a múlt század végén megkezdődött a kukorica és a burgonya nagyobb mértékű termesztésével együtt. Az ugar egy részét fokozatosan kapásokkal ültették be, a két világháború között pedig a pillangósoknak, bükkönynek, csalamádénak is itt szólítottak helyet. Az ugar ekkor sem szűnt meg teljesen, a jobb módú gazdák mindig hagytak egy-egy darabot, hogy pihentessék a földet. Ezeken az ugarokon már nem mindenki legeltethetett, csak a föld gazdája. Egy év után az ugarföldet mindenki tehetsége szerint szántotta meg. Igyekeztek legalább háromszor szántani — ugarolás, forgatás, vetőszántás —, mert azt tartották, hogy ,,minden szántás egy darab kenyér". A szarvasmarha gazdasági szerepét és jelentőségét az összeírások és statisztikai felmérések adatai szemléltetik. Első adataink 1626-ból származnak, a 20 jobbágy és 12 zsellér tulajdonában 64 ökör és 95 tehén volt-' 52 . Az ökrök nagy száma bizonyítja, hogy igázásra ezt használták, a tehenek a háztartást látták el. 1654-ben még több az ökör (84) 33 . A XVIII. századi nagy pusztulás következménye, hogy 1763-ban 28 ökröt, 14 tehenet — gazdaságonként két ökör és egy tehén — tart a 15 taxás 3 ' 1 . Az uradalom 1826-os összeírása 27 telkes gazdát említ, akik közül 25-nek „átallyán fogva 2 vonó marhája vagyon" 3 "'. 1895-ben a község szarvasmarha-állománya összesen 94 db, ebből 34 tinó és ökör, 59 tehén 36 . A 68 gazdasághoz képest nagyon kevés állatot tartanak. Tizenegy ökör- és hét lófogat van ekkor a faluban, két gazda tehenet igáz. A lakosság nagy része föld nélküli, akik esetleg egy-egy fejőstehenet tudnak csak eltartani. 191 l-re jelentősen lecsökkent az állattulajdonosok száma (25) 37 , aminek valószínűleg egyik oka az amerikai kivándorlás. 1910-ben 20 gazdának van egy kat. h.-on felüli birtoka, a többi öt állattulajdonos a napszámosok közül való. A 25 gazdaságban 55 szarvasmarhát tartanak, ebből 12 az igavonó ökör, 30 tehén, a többi borjú 38 . A 12 ökör és 8 ló kevés a 25 gazdaság igavonó szükségleteinek biztosítására, ezért a néhány holdas gazdaságofcbain már a tehenet igázzák. 1935-re még inkább megnő a tehén igavonó szerepe, hiszen a 84 szarvasmarhából csak 4 az igásökör, bár 14 lovat is tartanak már ekkor 39 . A századfordulótól kezdve az igavonó ökröket a lovak és tehenek váltják fel. A vonóállatok száma, és hogy ökröt vagy tehenet fogtak-e be, elsősorban a szántóföld mennyiségétől függött. Ez és az istálló nagysága szabta meg a tenyésztett és az eladásra hizlalt marhák számát. A 8— 10 holdas gazdaságokban az ökör vagy a ló az igavonó, emellett egy-két tehenet tartottak. A jo'bb módúak és ahol több férfi volt a családban, rendszeresen hizlaltak növendékmarhát. Nyolc kat. h. alatt már tehenet
