A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez
ADALÉKOK A RÉGI MÉRTÉKEK TOVÁBBÉLÉSÉHEZ 335 ismert. Több jelentése volt, de mindegyik mértéket is jelentett. Az egyik jelentése húsdarab. Mégpedig egy bizonyos nagyságú húsdarab. Még századunk elején is Szentmihályon (Büdszentmihály, ma: Tiszavasvári) a piacon, vásáron bizonyos húsféléket koncra vágva, konconként árultak. A másik jelentés még egyértelműbben mérték. Az írópapiros általában száz levelét fogták össze egy koncba. Jelentésátvitel és jelentésváltozás révén ma több helyen azokat a kampókat, horgokat nevezik koncnak, amelyekre az állatvágásoknál a levágott húsdarabokat akasztják. Erre a műveletre, illetve ezekre a kampókra, horgokra vonatkozik a koncol, felkoncol ige is. Kosár 6/í A hántolt vagy hántolatlan vesszőkből kötött, különféle alakú és nagyságú, fedeles vagy fedél nélküli, füles vagy fületlen tartókat kosaraknak nevezzük. Igen elterjedtek, sok változatuk ismeretes. Kovács István hajdúbagosi kosárkötő 1972-ben közel 30 féle kosarat készített. Ezek egyike-másika bizonyos célra készült, és így hagyományosan kialakult nagysága (befogadóképessége) volt (fás kosár, krumplis kosár, szénás /cosár, szénahordó, piaci kosár stb.). A speciális kosarak nem egy esetben a múltban is, de olykor még a jelenben is, mértékként is funkcionáltak. Tiszakarádon egy kosár hal, Kenézlőn, Tiszacsermelyen, Györgytarlón egy kosár alma mértékként szolgált. A kosarak egyik sajátos fajtájánál, a szalmakötegből vagy gyékényből kötött szakajtóknál a mértékként való felhasználás világosabban látszik. Egy szakajtó pogácsa, egy szakajtó dió. egy szakajtó kenyérhaj meghatározott és többnyire, közel egyforma menynyiség. Ez pedig onnan származik, hogy a szakajtókat a kenyértészta kiszakítására, nagyjából azonos méretben készítették és készítik, hogy a kenyerek egyforma nagyságúak legyenek, és ennek következtében együtt, egyszerre legyenek süthetők. Piacokon sokhelyt egyes termékek árusítása ma is kosárszámra történik; leginkább liszt, kukoricaliszt, alma, szilva, dió, mogyoró, bab stb. esetben. — A kosár szavunk déli szláv eredetű Kó'bó'Z 65 Még ma is közismert mérték. A köb szócsalád valószínűleg szláv eredetű. Végső forrása a latin cupellus. Már a XIII. században használt mérték, elsősorban űrmérték volt, és szemestermény mérésére szolgált, de fejlődése későbbi szakaszán másfajta mértékké is szélesedett (például területmértékké). A köböl általánosan elterjedt, és számos fajtája alakult ki. Az egyes fajták között rendkívül nagy volt a változatosság, olykor-olykor a különbség is 66 . Általános elterjedtsége, változatgazdagsága következtében ez az a régi mértékünk, amelynek kialakulásával, elterjedésével, változataival legtöbbet foglalkozott a történettudomány 67 . Általában két véka alkotott egy köblöt, azaz 64 liter volt. A pozsonyi mérő ennek fele volt, pedig a pozsonyi mérő 62,5 liter volt általában. Sokszor összevetették a szapuval (lásd ott!) is. Volt olyan hely, ahol a szapu egyenlő volt a köböllel, másutt viszont, tekintve, hogy a szaput két pozsonyi mérővel azonosították, lényegesen kisebb volt. A köböl közvetve földnagyság mérésére is szolgált. Egy köblös volt az a föld, amely egy köböl vetőmagot bírt meg. Egy pozsonyi köblös föld például 1100—1200 négyszögöl, azaz egy
