A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez
A TOKAJ-HEGYALJAI NÉMET TELEPÍTÉSEK TÖRTÉNETÉHEZ 313 A fenti telepek valamennyien Zemplén megye területéhez tartoztak (kivétel a szabolcsi Rakamaz), azonban van két kisebb telep, mely Abaúj megyében keletkezett, mégis a Hegyaljával kapcsolatban kell megemlékeznünk róluk. Abaiújszántó egyik külvárosában szálltak meg, minden valószínűség szerint 1780-as években németek. Ezek a Huszház nevű részben telepedtek le, illetve minden bizonnyal húsz házat építettek és szállottak meg, valószínűleg lehettek svábok Marcinfalván is 98 . Ennek a telepnek már kevés és csak néhány névbeli nyoma akad napjainkban. A lakosság a harmadik generáció óta nem beszéli a német nyelvet. A másik egészen kis falu Erdőbénye közelében, benn a hegyek között, egy fennsík irtásán ült meg: Sima. A megtelepülés éve minden valószínűség szerint 1787". Ez a kis község, melynek lakossága sohasem érte el a kétszázat, nagyon nehéz körülmények között szállott meg, mert magának kellett az erdőt kiirtania. Ez az egyedüli a Hegyalja sváb falvai közül, mely csaknem teljes egészében református és az erdőbényei egyházközséghez tartozik. A lakói más sváb telepekkel, tudomásom szerint, nem tartottak kapcsolatot és hamar elfelejtették régi nyelvüket, amit már a harmadik generáció nem beszél. Nevüket is magyarra változtatták. Végigtekintettük a Tokaj-Hegyalja sváb településeinek történetét. A három hullám nagyon jól elkülöníthető egymástól. Az első és harmadik hullám nyomai ma már csak nehezen fedezhetők fel, míg a középső hullám eléggé jól megmaradt. Önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés, mi lehet ennek az oka? Elsősorban úgy gondolom, hogy a kincstári telepítések nagyobb jólétet biztosítottak és a lakosság kevésbé fordult befelé, a magyarokkal, helyenként a szlovákokkal hamarabb összeházasodtak. A vagyon, ha osztódott is, még mindig inkább maradt, mint a sokkal kisebb földű magántelepeseknél. A magántelepítésekről (Hercegkút, Rátka, Károlyfalva) biztosan tudjuk, hogy a lakosság viszonylag egy összefüggő területről jött, tehát nyelvjárásában, szokásaiban közel állott egymáshoz, ami az összetartozást nagymértékben elősegítette. Ezzel szemben a kincstári telepítések (mint Rakamaz esetében láttuk is) nagy területről toborozták a telepeseket, akik között nem egyszer olyan nagy nyelvi és szokásbeli különbség tátongott, hogy a magyar segítségével kellett a megértési nehézségeket leküzdeni. Ez a két ok minden bizonnyal erősen közrejátszhatott abban, hogy a telepek egy része beolvadt, míg a néprajzi vizsgálatokra nagyon alkalmas három község: Károlyfalva, Hercegkút és Rátka, nyelvében, szokásaiban, viselkedésében ma is sokat megőrzött eredeti vonásaiból 100 .
