A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez
302 BALASSA IVÁN az egész faluban a lóállomány 9, az ökrök száma 56, a teheneké 45, a disznóké 22 és a kecskéké 31 volt, amihez járult még az uraságtól 11 ló és körülbelül ugyanannyi tehén. Mindez arról tanúskodik, hogy a családok jórésze igaerővel nem rendelkezett, de még az élelmezés is komoly gondokat okozhatott, ami a kezdeti fluktuációt jól megmagyarázza. A fentebb már részletesebben tárgyalt állandó mozgást ebben a korszakban az is mutatja, hogy az elhagyott telkek száma 5 volt, egy pedig éppen ekkor hagyja el a telkét. Érdemes megjegyezni, hegy az uradalomnak ebben az időben itt lehetett a méhes kertje, mert itt lakott a -méhész (Joannes Vrisroner), aki nem fizetett taxát. Megemlékezik arról az orvosról az összeírás, akinek a telke minden szolgáltatás alól mentes volt életében. A colonusok többsége földműves lehetett, de akadhatott köztük mesterember is. akik a pataki uradalom malmát reparálták, tetőfedést végeztek™. A hercegkútiaknak nemcsak a természettel, a ki nem irtott földekkel, hanem a sárospatakiakkal is meggyűlt a bajuk. Ugyanis a svábok betelepülése előtt szabadon élték az erdőket, legeltettek, makkoltattak benne, az építkezéshez szükséges faanyagot innen szerezték be. Ha hinni lehet a tanúvallomásoknak, ezért semmit sem fizettek. A hercegkútiak meg éppen az erdők közepében települtek le és ez a patakiak korábbi jogait csorbította. 1774-ben „Jól emlékezik a Tanú, a' midőn Dusandin (Du Jardin) idejében Trautzonfalviak határa nekiek ki mutattatott Patakiaknak jelen létekben az Dusandin által S akor ugyan az Patakiak semmit sem szólottak Plenipotentarius Baro Dusandinak, hogy az Pataki erdőket az Trautzonfalviaknak szabad használására S élésére mutogatta". Igen ám, de az így nyert jogukkal élni kívánó svábokat a patakiak elfogták, fejszéjüket elvették. Az uradalom igyekezett ugyan rendet teremteni, de esetenként kénytelenek voltak a Regéci-erdőkben pénzért makkoltatni 50 . A patakiakkal való ellentétet az is fokozta, hogy az uradalom bizonyos földeket a sváboknak adott át. Számos ilyen bejegyzést olvashatunk Sárospatak városának jegyzőkönyveiben. 1770: ,, . . . regviráltatik Főnyi Jánosnak azon három szántóföld helyett, melyek elvétettek az Sváboknak adattak a Czinegén" 51 . Mindezek a magyarokkal való jó kapcsolatot nem segítették elő, de maguk a hercegkútiak is befele fordultak és általában maguk közül házasodtak. Kivétel mégis akadt, hiszen az első vegyes házasságot 1751. június 6-án jegyezték fel Stephanus Nagy és Sophia Matesin között 52 . Egy 1779. évi irat szerint a trautsonfalviak nagyon panaszkodnak, hogy amikor őket báró Du Jardin „Svábországból" behívta, akkor azt ígérte, hogy elegendő földet és rétet fog nekik adni, de sokkal kevesebbéi kaptak, mint amennyit vártak. Másokhoz viszonyítva nagyon rosszul jártak és kérik, hogy ezit a rajtuk esett méltánytalanságot, a kiküldött bizottság most már javítsa ki 53 . Ügy látszik azonban, nem sok minden történt az instanciára, mert 1786-ban ezt panaszolják: „Hanem kaszálló rétünk elegendő nem volt, mert egy szekér szénájánál egy egy Gazdának több nem tereim. Ebben is mostanában nagy panaszkodásunk vagyon, hogy Patak várossá azon föl-
