A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején

244 FOGARASSY LÁSZLÓ ságokat erről értesíteni. Ciaffi L. s. k. ezredes, ezredparancsnok." A távirat tartalma megfelelt a valóságnak: a Nógrádverőcétől Mátragerincen át Miskolcig és innen északkeletre, Tisza felé húzódó vonalról volt szó 85

. A balassagyarmati eseményekkel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a lengyelek a lomnici csúcs—Magura—Ólubló vonalától északra szepességi területen állomásozó csapataikat kivonták, mivel az orosz fronton volt rájuk szükségük. A csehek most az egykori tescheni hercegséget akarták birtokba venni, amelyet a lengyelek megszállva tartottak, s erre a célra magyar frontról is vontak el csapatokat, mivel az Ipoly déli partjának sima megszállása után abban a meggyőződésben voltak, hogy magyar részről semmitől nem kell tartaniuk. 1919. január 23—30. között sikeres offenzívát folytattak Teschenért, amelynek a francia katonai misszió közbelépése vetett véget. Éppen Balassagyarmat visszavétele idején! Ezzel összefüggésben került még sor a következő védelmi intézkedésekre: a 40. hadosztály Rima völgyének biztosítására az 1. vadászezred (a későbbi 53. vörös ezred) egy századát géppuskával kitolta a csehek által kiürített Feledre, a 39. hadosztály pedig Miskolcról a 10. gyalogezred két századát két géppuskás és egy lövegszakasszal, Egerből pedig ugyanezen gyalogezred egy századát Bánrévére küldte ki. Ugyancsak a 10. ezred Misikolcról Szendrő-Ládra küldött fél százada 2 géppuskával lezárta Bódva völgyét s6

. A bánrévei magyar védőszakasz parancsnokának cseh származását neve is elárulta: Kohout Ottokár alezredes, aki a magyar vörös hadseregben egy 1919. április 29-i hadrend tanúsága szerint, mint a 10. dandár parancsnoka teljesített szolgálatot. A csehszlovák hadvezetőség 1919. február közepén Teschenből visszairányította a 35. légionárius ezredet Hernád és Laborcz közé. A tescheni hétnapos háborúban részt vett II. és IV. dandárt szintén Szlovákiába szállították, s Schöbl-féle csoportparancsnokság hadtápparancsnoksággá alakult át, az eddig alája rendelt csapatok pedig átalakultak III. és I. dandárrá. Erre azért volt szükség, mert a két légionárius hadosztálynál legelőször a negyvenéveseket; majd májusban a 33—39 éveseket leszerelték és így létszámuk háromnegyedére csökkent 87

. Az Ipoly menti harcok idejében bomlani kezdett a salgótarjáni és egri helyőrség (itt a 10. gy. e. egy része volt). A bizalmi férfiak a hadosztályparancsnokkal szemben a legénységnek fogták pártját, aminek következtében Jankovich ezredes február 10-én távozott helyéről. A 40. hadosztály új parancsnoka Radwaner alezredes volt, idáig a váci dandárparancsnok, őt pedig Schwartzer Jenő alezredes váltotta fel eddigi beosztásában 88

. A március 21-i rendszerváltozás után a Ligetfalutól Uzsokig terjedő fronton lényegében az összes katonaság a helyén maradt: csak a nemzeti színű hadi jelvények, rangjelzések és kitüntetések tűntek el. Április 8-án a csehek Lasztócot és Alsómihályit elfoglalták (Breit valószínűleg tévedésből írt Nagymihályt). Április 12-én pedig Ipolyvisknél támadtak a csehek és tűz alá vették az ipolysági vasútállomást 89

. Ugyanezen a napon Ungvárnál volt összetűzés a csehek és magyarok közt, amikor a magyarok az Ung hídj ától átmenetileg Ungvár főterére is benyomultak. Ebben az ütközetben 7 halott és 14 sebesült volt a csehek vesztesége. Az utcai harcok lezajlása után mind a két fél abban egyezett meg, hogy további összetűzések kikü-