A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
A DIÖSGYÖRVASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 203 mozgáskészségét, öltözködését és nagyon sokat tanultak. Igen érdekelte őket, hogyan tudnák magukat továbbképezni, játékukat tökéletesebbé tenni. Az elkövetkező szerepeikben pedig igyekeztek a tanultakat és látottakat hasznosítani. Diósgyőrvasgyár dalkultúrája 1909-ben már országos viszonylatban az élre került. A Tisztviselők Dal- és Műkedvelő Egylete énekkara a kecskeméti országos dalosversenyen az I. csoport 2. díját nyerte el. Rhúz Pál személyében az ország egyik legjobb tenoristájával rendelkeztek. Hermanné Hnilitschka Marcsa operaénekesnek szerződött az Operaházhoz, azonban férjhezmenetele következtében Vasgyárba került. Faragó Józsefné, Veres Miksa és Veres Irén szintén a jól képzett énekesek közé számítottak. A zenekar ugyancsak kiváló erőkkel rendelkezett, de karmestere már súlyos beteg volt. Az említett lehetőségeket nagyszerűen használta ki a Tisztviselők Dal- és Műkedvelő Egylete és 1911. július 1—2. napján 25 éves fennállásának jubileuma alkalmából nagy ünnepséget rendezett, melynek fénypontját Pietro Mascagni egyfelvonásos operájának, a Parasztbecsületnek az előadása jelentette. A Parasztbecsület első diósgyőrvasgyári előadása már 1911. március közepén az Evangélikus Nőegylet mulatságán megtörtént, s akkor még Havasi József, a vasgyári zenekar karmestere vezényelte az előadást. A siker miatt az előadást rövidesen megismételték. Ez után 6 hét múlva elhunyt Havasi. Ekkor a karnagyi teendők ellátására Szent-Gály Gyulát, a miskolci zeneiskola igazgatóját kérték fel, aki 1910 óta Miskolcon már Beethovenszimfóniákat adott elő e zenekarral. A rendezői teendőket Lauday János és Jankovits Béla végezték. A főszerepeket: Santuzza — Hermanné Hnilitschka Marcsa (8. kép), Turiddu — Rhúz Pál, Lucia, Turiddu anyja — Faragó Józsefné, Alfio — Veres Miksa, Lola, Alfio felesége — Veres Irén játszották. A munkásokból szervezett jó képességű zenekart megerősítették a Miskolc-Diósgyőr Vasgyári Kamarazene Egyesület vasgyári tagjaival, akiknek zenei tudása művészi színvonalat képviselt. Részvételükkel megnövelték a zenekar vonósainak játékerejét és hangszínét. Az operaelőadás szereplői óriási sikert arattak, amit a miskolci sajtó is elismert. „Elsősorban — írta a miskolci Ellenzék — a vasgyári társadalomból az opera előadására összeállt zenekart kell megdicsérnünk, amely abszolút zenei biztonsággal, kiváló készültséggel, művészi tudással és az ebből következő helyes ritmusérzékkel fényesen oldotta meg feladatát. Szent-Gály Gyula fáradhatatlan szorgalommal munkálkodott az előadás sikere érdekében. Az előadás kitűnően, a művészi siker jegyében folyt le" 25 . Igen nagy jelentőségű esemény következett be 1911 nyarán, ami ugyancsak a vasgyári színjátszás igen magas fokának eléréséhez vezetett. A Miskolci Nemzeti Színház karnagya, aki a szaksajtó megállapítása szerint a vidék legjobb karmestere volt: Senger H. Gusztáv (7. kép) elvállalta a vasgyári zenekar karnagyi állását és rövidesen ő vette át a Jószerencse dalárdájának vezetését is. Otthagyta a miskolci színházat és végleg letelepedett Vasgyárban. A nagy színházi rutinnal és kiváló szakmai tudással rendelkező kitűnő karnagy teljes tudásával a vasgyári kulturális élet szolgálatába állt. Hamarosan beilleszkedett a színészek, zenészek, dalosok
