A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
200 ZADOR TIBOR jára, beszédbe elegyedtek vele, s rávették, hogy menjen fel Budapestre, s képeztesse ki magát énekessé. Róth ezt megfogadta, nevet változtatott és Veres Sándor néven az Operaház kitűnő basszistája lett. Felesége szintén operaénekesnő volt. 1895-től 1910-ig mindketten sok alkalommal szerepeltek a vasgyári előadásokon. Veres Miksa — bátyjához hasonlóan — szintén gyönyörű hangú énekes, aki mindenkor készségesen szórakoztatta Vasgyár közönségét. Veres Sándor operaénekes gyermekei: Ernő és Ili, valamint Veres Miksa fiai: József, János és Andor, továbbá két leánya igen sokat műkedvelősködtek. Különösen Veres Ernő és unokatestvére, Andor nagyon sok sikert arattak a tót, sváb és zsidó zsargóban előadott versekkel, magánés párosszámokkal. Veres Miksa gyermekei gyakran felutaztak nagybátyjukhoz Budapestre, ahonnan a legfrissebb számokat hozlak haza, amelyeket rövidesen előadtak. Akkoriban így ismerkedtek meg az emberek a kuplékkal. Előfordult, hogy a Veres család valamennyi férfitagja egyszerre lépett fel 17 . A kupiéénekesek közül kiváltképpen Veres Ernő, Kachnits Rezső, Vanzsura (Vágó) Ferenc, Ivanits László, Nándori Károly, Szegedi Sándor. Alagi Vilmos értek el sikereket. Meg kell még említenünk azt is, hogy a színjátszás egyik igen fontos feltétele, a vonószenekar a század elején már igen jól felhasználható együttest jelentett. A vasárnapi felolvasó délutánok műsorának felét jóformán a zenekar számai tették ki, így a zenekar fejlődése is biztosítva volt. A vasárnapi felolvasások arra voltak hivatva, hogy tanítsanak, neveljenek, elhintsék a kultúra magvait, és hogy az embereket közelebb hozzák egymáshoz. Mindamellett a rendszer politikai célját szolgálták, mert az Űjdiósgyőrben megjelenő Diósgyőr és Vasgyári Szemle 1 * a következőket írta: ,,A vasgyár tanítói testülete az első perctől fogva azt a célt tűzte szeme elé, hogy az itteni társadalom harmonikus együttműködésével elejét vegye mindazon tévhiteknek, melyek elszivárogtak hozzánk is" 19 . A szocialista eszmék a munkások körében terjedtek, azonban a szervezkedés mozzanatáig nem jutottak el, mert a kezdeményezőket a vezetők eltávolították a vasgyárból. A munkásoknak a gyárban aránylag jobb kereseti lehetőségük volt, mint bárhol a vidéken, s kenyerük féltése miatt alig mertek szervezkedni. A vasgyári társadalom életét 1910-ig bizonyos patri archalizmus jellemezte. A gyár vezető szakemberei sokat fáradoztak azon, hogy a dolgozók részére kulturális lehetőségeket biztosítsanak és a társadalom akkori egyensúlyi állapotát továbbra is fenntartsák. Eredményeiket annak is köszönhették, hogy emberi magatartásuk nem változott. A századforduló előtti és utáni években a Ládi erdőben majálisokat rendeztek. Ezeken a mulatságokon többször előfordult, hogy pl. Técsey (Teutschl) Ferenc, a vasgyár igazgatója, aki jó hegedűs is volt, kivette a prímás kezéből a hegedűt és a zenekar élén ő játszotta a talp alá valót, amire mind a munkások, mind az alkalmazottak és hozzátartozóik táncoltak. Sőt, táncra kérte fel a munkásfeleségeket is. A vasgyári társadalom élesebb polarizációja 1911 táján kezdődött meg.
