A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)
Herman OTTÓ MEGINDÍTJA AZ AQUILÁT (1894) 19 kat, avval az utasítással, hogy kiegészítsék magokat belátás szerint; 10 000 frt biztosítva van és meglesz az omithologusok összejövetele is. Mindezek után főfő-kérdés a magunk tudományos reprezentácziója: mert a külföld jórészt azért fog jönni, hogy minket megismerjen (nem értve ez alatt a díszzabálást, czigányt, dikczió áradatot stb.). Én erre nézve a következő propositiót tettem és tartóim. Minthogy a congressusnak egyik főtárgya a madárvonulás ügye, én elhalasztom afrikai utazásomat s a következő tavaszon egy nagy vonulási obszervácziót teszek itt magyar földön, lehetőleg úgy hogy egy vonalat több ponton állunk el többen pld: Madarász, Chernél, Szikla, Lendl és én. Ezenkívül felkérjük a többi észlelőt is, hogy a maga pontján ugyanakkor a szokottnál behatóbb észleleteket tegyen. Az eredményt a nyáron át ki lehet dolgozni olyanformán minit az én mezőségi anyagomat, hozzá lehet adni Zeyk Miklóst niint történelmi részt, az ön régibb és már publikált obszerváczióit úgy azt a seriest is, a mely Tschusy kezén gyűlt egybe Magyarországból. Mind ez egy oly takaros vándorlási képet nyújtana, a minő még alig van, hozzá meggyőzné a cangressust arról is, hogy a Homeyer irány nem a helyes. Én most azon fáradozom, hogy az összejövetelt mihamarabb 'kicsináljam, mert az észleleteket legkésőbb február végén kell megkezdeni. Ezenkívül majd gondoskodni kell kirándulásokról is, egyről az erdélyi részekbe is. Igen kérem, hogy ezt jól fontolja meg. Én úgy gondolom, hogy vagy a Retyezáton vagy a Nagy-Hagymáson kísérletet kellene tenni a Gypaetossal. Persze csak néhányan — a java — jönne velünk: a zömét majd elvezettetem én a lápokra, fertőkre stb., hol kedvökre durrogtathatnak. Különben mindezt — reménylem rövid időn — élő szóval beszélhetjük meg. Még azt is proponáltam, hogy a congressus idejére madárkiállítás legyen a Museumban, úgy, hogy az eddig ismeretes magyar fajok mind láthatók legyenek, ide értve a Bécsben levőket, pld: Querquedula falcata Bp. is. Ha ezenkívül néhányan még értekezünk is, azt hiszem, magyar részről eleget tettünk reprezentaczionális kötelességünknek. Megnyugodva azon tudatban, hogy becses támogatását bírom, legszívesebb üdvözlettel vágyóik régi híve Herman Ottó" 10 . A kongresszusi tervek, no meg Herman Ottó lendülete elragadta Csató Jánost is. Barátságukat éppen az erősítette, hogy mindig tudott hozzátenni valamit a nagy tudós mondanivalójához. Eleinte ellene, utóbb, mint most is, mellette. 1890 júniusában már olvashatta Herman Ottó beszámolóját a 'madárvonulás megfigyelésének nehézségeiről, de eredményeiről is. „Édes Barátom! E hó 7kén kelt kedves leveledért, fogadd szívből fakadó köszönetemet; nem azért a fontosságért, a melyet nékem tulajdonítasz s a mit sohasem kerestem, hanem a professzor Zeyk Miklósra vonatkozó jó hírért. Ennek nem csak azért örvendek, mert 'hasznát' vehetem, hanem a legszentebb elv miatt, a mely ellen nálunk annyiszor s oly czudarul vétettek s vétkeznek még ma is. Az elv az, hogy az utódoknak kötelessége az elődök munkáját érvényesíteni. 2*
