A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
196 ZADOR TIBOR meg. A négy vagonnyi ruháért és a díszletekért 400 K-t fizettek. Ezzel a beruházással a színpad működését tökéletesen biztosították, sőt ruhatáruk ekkor gazdagabb volt a miskolci társulaténál. Gyönyörű ruháik, jelmezeik, díszleteik a siker előidézésének hathatós eszközei voltak. Ebben az évben, 1897-ben került előadásra Szigeti József: A vén bakancsos és fia, a huszár c. népszínmű. A vén bakancsos szerepét Kiss Ferenc (5. kép), a huszárét Vágó Ferenc, Lidit Marki Mariska, Szepit Mitterpach István játszotta. Néhány hónap múlva Szigeti József: Csizmadia mint kísértet c. bohózatát adták elő. Csizmadia Regdon Lajos, leányasszony Faragó Mariska, inas Vágó Ferenc. Ez volt Meregalli utolsó rendezése, utána lemondott tisztségéről. Úgy látta, hogy most már jó mederben haladnak a felkészülések és tudják nélkülözni. Ebben az időben a műkedvelők már szoros egységgé kovácsolódtak össze. A jó szellem kialakulását jelentősen elősegítette az a tény, hogy a próbák után Szebenyi József karnagy leült a zongorához, táncdarabokat játszott, amire a szereplők táncoltak. így próbák után jól elszórakoztak, amiért a próbák vonzókká váltak. Szebenyin kívül gyakran Szeppelt Ferencné zongorázott. A próbák hangulata igen családias volt, mert ezekre eljöttek a szereplők családtagjai, hozzátartozói, ismerősei is, akik részére ugyancsak szórakozást jelentettek a próbák. Sok fiatal ember ezeken a próbákon ismerkedett meg későbbi feleségével; komoly érzések keletkeztek, amelyek a minél jobb szereptanulásra és alakításra ösztönözték a szereplőket. Ugyancsak ez volt az oka annak is, hogy szerepeiket legtöbbször mély átérzéssel játszották, s alakításaikat sok siker koronázta. A gyakoribb szereplések a diósgyőrvasgyári társadalomban megbecsülést, elismerést, boldogulást jelentettek. A vasgyár magasabb és alacsonyabb rangú vezetői támogatták a színjátszókat. Eberhardt Károly felügyelő Vágónak megígérte, hogy jövőjéről gondoskodni fog. Ez a legjobb pillanatban történt, mert Vágó a távozás gondolatával foglalkozott. Meregalli lemondása után Jankovits Béla főművezető vette át a rendezői teendőket. Az ő rendezésében adták elő 1897-ben és 1898-ban a Veres sapka c. népszínművet, továbbá Brandon Thomas: Charley nénje és Rónaszéky Gusztáv: Méltóságos csizmadia c. vígjátékát 9 . A vasárnapi felolvasások hatása a színjátszásra A századforduló előtt, 1898 novemberében Diósgyőrvasgyárban egy olyan szerv alakult meg, amely a színjátszás további fejlődését és kiszélesítését nagymértékben lehetővé tette, s .magasabb szintű művelődésének megindulását megalapozta. Eddig ugyanis a kulturális előadások ritkák voltak. Ekkor válik lehetővé, hogy a késő őszi és téli hónapokban vasárnap délutánonként évente 12—14 alkalommal felolvasásokat, ismeretterjesztő előadásokat tartsanak. Ezek megindítását politikai okok idézték elő. A század végén megélénkülő szocialista mozgalom mind a munkásság, mind a parasztság soraiban olyan eredményeket ért el, hogy a Bánffykormány csak a legnagyobb erőszakkal tudta uralmát fenntartani. A kormány arra törekedett, hogy a szocialista mozgalommal egyszer s minden-
