A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

192 ZÁDOR TIBOR Korbaeska Tóni, Kovács Ferenc. Ezek a személyek voltak a diósgyőrvasgyári munkásszínjátszás úttörői. Az előadást 1895. január 27-én megismételték. 1895 februárjában egyszerre 17 budapesti, főleg fiatal munkásember jött munkát vállalni Diósgyőrvasgyárba, köztük Vanzsura (névváltoztatás után Vágó) Ferenc, Hölcz Konrád, Brünnich János, akik később művezetők lettek. Ezek a munkások a már meglevő Jószerencse Dalkör működésébe pezsgőbb életet vittek. Az egyesület keretén belül olvasókört szerveztek és közel 1000 kötetből álló könyvtárat alapítottak

)a

. Ezt a könyvtárat az ekkor épülő Űjdiósgyőr egyik kávéházában, a Magyar Királyban (ebben a helyiségben van ma a fényképész szövetkezet boltja) helyezték el. A vasgyári dolgozók létszáma a XIX. század utolsó évtizedében rohamosan emelkedett, s 1895-ben már majdnem elérte az ötezret. A lakásépítkezések szüneteltek és a dolgozók élelmezése súlyos gondot jelentett. Ezért a vasgyár vezetősége a munkások számára ezer személy befogadására alkalmas éttermet építtetett, ahol a gyár déli szünetében megebédelhettek. A favázas, egysortéglás épületterem — nagyságánál fogva — alkalmassá vált arra, hogy nagyobb tömegek számára különböző műsoros esteket szervezzenek benne. Az ünnepélyes megnyitás 1895. november 17-én volt'

1

. Amikor a Munkásétterem felépült, a munkások szorgalmazni kezdték, hogy ott a Jószerencse részére színpadot építsenek. Amíg a színpad el nem készült, pódiumot állítottak fel, s ezen rendeztek kisebb előadásokat, önképzőköri estélyeket, amelyek műsorán szavalatok, monológok, magánszámok, páros jelenetek, ének- és kórusszámok szerepeltek. Ezeket a kulturális alkalmakat Andorfi (Andrejoff) Rezső, a Jószerencse akkori alelnöke rendezte'. A Budapestről jött fiatalok a Jószerencse keretében a színjátszó szakosztály élénkebb működését szorgalmazták. Fáradozásuknak meglett az eredménye, a vezetőség hozzájárult tervük megvalósításához. A rendezői tisztség vállalására az első vasgyári előadás rendezőjét, Meregalli Ehrenreich szállítási tisztviselőt kérték fel, aki e felkérésnek készségesen eleget tett. Az első próbákat a vasgyári bádogos műhelyben, majd az 1. sz. kapunál levő orvosi rendelő előszobájában tartották meg. Ezeknek a próbáknak az volt az előnyük, hogy munkaidő alatt tarthatták meg, s nem este kellett próbálniuk. A műszaki vezetők szemet hunytaik. Mivel a színpad még nem készült el, a Kaszinó színpadát kérték el, s 1895 őszén ott mutatták be Tóth Ede: A tolonc c. énekes népszínművét. Az előadásnak nagy sikere volt, s többször meg kellett ismételni. A szereplők közül kimagaslott alakításával Zina Ferenc (2. kép), akinek Mravcsák szerepében megérdemelt, nagy sikere volt. Működése, sajnos, tiszavirágéletű volt, mert a próbák alatt meghűlt, s néhány hónap múlva elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a munkás színjátszókat, komoly színésztehetség volt. A darab másik főszereplője a kitűnő hangú énekesnő, Jablonka Ilona (3. kép) volt, aki a színműben Liza szerepét nagy sikerrel játszotta. A zsidó fiú szerepét Vanzsura (Vágó) Ferenc, a zsidó lány szerepét Faragó Mária játszotta. E két szereplő a próbákon ismerkedett meg egymással, s szerepük nemcsak a színpadon, de az életben is házassággal