A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG ZÁDOR TIBOR A diósgyőri vasgyár 1890-ben termelés tekintetében hazánk első vasgyára volt. A nyereséges termelés lehetővé tette a lakótelep fejlesztését, ami a lakosság gyarapodásával járt együtt. A régi gyarmat (vasgyári kolónia, 1870—75 között épült fel, az új pedig 1885-ben nyert befejezést. Ekkor a telep lakossága — becslés szerint — mindössze 885 személy volt. Ez a szám azonban a nagymérvű bevándorlás következtében rohamosan emelkedett és az 1890-es népszámláláskor már 1879-et tett ki

1

. így kialakult egy olyan csoport, amelynek tagjai elkezdtek foglalkozni a különböző művészeti ágakkal. Ennek eredményeképpen alakult meg 1885ben a Diósgyőrvasgyári Alkalmazottak (később Tisztviselők) Dalegylete, majd 1893-ban a munkások Jószerencse Dal- és Önképző Köre; ugyanekkor fúvószenekar is alakult, amelynek Disógyőrvasgyári Zenekarrá szervezését a vasgyár vezetősége 1893 őszén kezdte meg. E nagyszerű fejlődés közepette megtaláljuk a színjátszás nyomait is. Ennek első művelői, úttörői a vasgyári pedagógusok és alkalmazottak közül kerültek ki. A diósgyőrvasgyári színjátszás kezdete 1885-re vezethető vissza, amikor a „diós-győri vasgyár tisztviselői Szylveszter estvéjén nagyon sikerült műkedvelői előadást rendeztek, amelyen előadták az ^Angolosan^ című vígjátékot". A vígjáték szerzője Görner Kari August, fordította: Komlóssy Ferenc. A hosszú munkaidő, egyórás ebédszünettel napi 12 óra, és az állandó túlórázás nem adott lehetőséget arra, hogy a munkások kezdettől bekapcsolódjanak a műkedvelő színjátszásba. A kémények okádták a füstöt, serényen folyt a munka. A rendszer urai nem tartották szükségesnek, hogy a munkások szellemi igényeinek kielégítéséről gondoskodjanak. Megváltozott a helyzet, amikor 1889-ben a gyár főnöke Teutschl (később Técsey) Ferenc lett, aki a dolgozók életét nemcsak a gyáron belül, hanem azon kívül is figyelemmel kísérte. Felfigyelt arra a jelenségre, hogy a dolgozók kevés szabad idejüket főleg a kocsmában töltik el. Maga bátorította a félénkeket, erősítgette a gyengéket, barátságos egyéniségével központja és irányítója lett a művészetek meghonosítására irányuló társadalmi moz-