A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
178 KILIÁN ISTVÁN FITOD: Én Méltóságodat Nemzetes Ur! sok ideje már, hogy hegyen, völgyön, Erdőn, berken mindenüt keresem, vadászom, nyomozom, s' végre itt s' igy találom. Praefectus Uram, botsássa el az Ur eő [13b] K[e]lmét, mer az én Uram Tekéntetes Kincs Demeter Ur. BUGYOR: Halgas mit avatod magadot a tőrvény dolgába? Ennek a' Causának Iudicialiter kell meg rcstáltatni. FITOD: Hát hiszem az én Uram ennek a' Várnak, s' Dominiumnak földes, örökös, Törvényes Ura. BUGYORÁDI: En semmit-sem tudok a' Demeter Uram földes Urasága felől, azt tudóan, hogy Tekintetes, Nemzetes Farmatring r>l Gáspár Ur Praeíectussa vagyok. FITOD: De mégis KONRÁD: Már eléggé meg hallotta, mit arczátlankodol? Ajj férre! FITOD: Láttya Tekintetes Uram, semmire sem mehetek. DEMETER: Tsak had abba; jut még neki is a fekete léből. Tsak azon légy kérlek, hogj a' Fiam ebből semmit meg ne tudgyon. FITOD: Az Urffi Engem előre küldött, maga-is mindgyárt itt terem. DEMET: Ah mindgyárt mer; halok szégyelletembe! el nem tűrhetem Fiam előtt ezt az éktelen gyalázatott. FITOD: A három Attyaffi Urakis jőnek Kálmán Urfival; minnyájon félelemben vannak, ne hogj valami szerencsétlenség érje a' Nemzetes Urat, látván, hogy az Erdő felé mégyen. KÁLMÁN: Egek! mit látok? az én Édes Attyám meg kötöztetett! Ki volt az a vakmerő vad paraszt, a' ki azt mérészlette tselekedni? FITOD: Az Ur Bugyorádi Praefectus Uram; KÁLMÁN: Mitsoda bátor vakmerőség birta arra Kegyelmedet, hogy az én Tekintetes Uram Atyámot meg köttetné? [14a] ezt ell nem nyelhetem, vagy az én Uram Atyámot szabadon botsássa ked, vagy kednek meg kell halni. BUGYORÁDI: En tartozom eleget tenni köteles hivatalomnak. INCZE: Praefectus Uram! engemet ismer ked, En Demeter Uramnak Attyaffia vagyok, ez a' fija, ha mit vétett, mii érette kezesek leszünk. BUGYORÁDI: Igenis En ismerem jol Incze Uramot, és nagy respectussal viseltetem az Ur szernéllyéhez; ha annyiban van a' dolog, én őkemeket ell botsátom. Oldozzátok fel. DEMETER: Mitsoda gonosz vakmerő Emberek ezek. KÁLMÁN: Uram Attyám ezt okozta a' Kéntsnek kévánsága la! 5DEMETER: Halgas! a' kénesről edgyet se szoly, bár a kénesről soha semmit se tuttam volna! KÁLMÁN: Hányszor ellenzettűk mi Uram Attyám! hányszor mondottuk, hadgyon békét a' kénes kapálásnak? DEMETER: Semmit sem akarok tudni már e' felől; Praefectus Uramnak is mindenek meg vannak botsáttatva. ANDOR: De hát a' mi fárattságunkat ki fizeti meg? GECZI: De hát az en tarisnyámot? KÁLMÁN: Nesztek égy néhány susták 53 , oszszátok ell magatok közt. DEMETER: Azt a' Rémetét, azt a' korhelt holnap nékem Praefectus Uram állítsa elé, holnap lesz a' napja, hogy fel köttetem. FITCDI: De biz a' Remete meg változtatta már a Voca [14b] tioját, s' a' subáját is.
